Ismereteink szerint ő volt az egyetlen kolléga, aki
szakmai tevékenysége során három levéltárat is igazgatott. 1930. október 6-án,
Szombathelyen született. A Kanizsai Orsolya Leánygimnáziumban tett érettségi
vizsga után felsőfokú tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1953-ban
fejezte be. Kötelező gyakornoki évét a Magyar Országos Levéltárban töltötte,
ezt követően 1954-ben vette át történelem-levéltáros diplomáját.
A Szombathelyi Állami Levéltárban segédlevéltárosként
kezdett dolgozni. 1955. szeptember 1-től Magyarország első női levéltár
igazgatójaként a Győri Állami Levéltárat vezette, majd 1959 februárjában a
Veszprémi Állami Levéltár igazgatójának nevezték ki. 1961-ben beosztott
levéltárosként tért vissza Szombathelyre. Doktori fokozatát 1966-ban a
„Szombathely céhes iparának története a 17-19. században” című dolgozatának
megvédésével szerezte meg. 1981. januárban lett a Vas Megyei Levéltár
igazgató-helyettese, majd 1982-től 1986. október 1-én történt nyugdíjba
vonulásáig annak igazgatója.
Dr.
Kiss Mária levéltárosi munkásságának fő területét az iratgyűjteményekben
rejtőző diplomatikai anyag felkutatása, valamint a családi irattárak rendezése
jelentette. Levéltárigazgatói működése idején, 1984-ben indította útjára az
azóta hagyománnyá vált és évente megrendezett „Vas Megyei Levéltári Nap”-okat,
valamint szerkesztőként a „Vas megyei levéltári füzetek” sorozatot.
Megyei levéltárvezetőként a magyar levéltárügy hősi
szakaszainak terheit hordta a vállán azokban a nehéz években, amikor gyakran a
„papírgyűjtő kampányok”-tól kellett a múlt értékes iratait megőrizni az utókor
számára.
Aktív Közösségi emberként
1963-tól Szombathely város tanácsának, majd 1965-1980-ig a városi
végrehajtó bizottságnak tagjaként vett részt szülővárosa közéletében, különös
odafigyeléssel, a kultúrával és a közművelődéssel kapcsolatos döntésekre.
Precíz forrásfeltáróként
a felfedezett, sokszor unikális dokumentumokat és a tudomására jutott
információkat önzetlenül, a szakmai féltékenység legkisebb jele nélkül
bocsátotta az adott tudományterület hozzáértőinek rendelkezésére.
A tanácsért hozzá forduló munkatársak, kutatók és
levéltári ügyfelek számára bizalmat keltő és megnyugtató volt jó kedélyt
sugárzó személyisége. A konzultációkra
mindig nyitottan ismerte és számon
tartotta a kollégákat és rendszeresen részt vett a 1970-es években egyre
dinamikusabbá váló levéltáros szakma
összejövetelein, az örvendetesen szaporodó levéltári konferenciákon. Egyik
kezdeményezőként fáradhatatlanul dolgozott a Magyar Levéltárosok Egyesülete
megalapításán. Naprakész kapcsolatot ápolt a szomszédos burgenlandi és
szlovéniai társintézmények vezetőivel, levéltárosaival.
Vas megye középkori céhes iparának, valamint Szombathely
város ipartörténetének kutatásában szerzett tapasztalatait, eredményeit a Vas
megyei folyóiratokban, valamint szakmai periodikákban publikálta. 1971-ben
megjelent „Szombathely püspöki mezőváros tanácsa a XVII-XIX. században” című
tanulmánya napjainkig megkerülhetetlen dolgozat.
Több évtizeden át tevékenykedett a Veszprémi Akadémiai
Bizottság Céhtörténeti Munkabizottság tagjaként. Aktív résztvevőként szervezte a Vas megyei honismereti mozgalmat, és a
Szombathely Város Honismereti Munkabizottságot. Irányításával több Vas megyei
falumonográfia, üzem- és intézménytörténeti tanulmány készült.
A hivatásának tekintett archívumi tevékenységet 1986-ban
történt nyugdíjba vonulása után magánemberként is folytatta, majd 1991-ban
Konkoly István szombathelyi megyéspüspök felkérésére elvállalta és közel két
évtizeden át irányította a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár iratrendezési munkálatait. Ezekben az években
a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya megbízásából ellátta a dunántúli
egyházi levéltárak szakfelügyeletét. Szakmai munkájának elismeréseként számos
kitüntetésben részesült, 2005-ben vehette át a Széchényi Ferenc díjat.
Aktivitását, a naponta elvégzett kutatómunkát, egy
sajnálatos baleset és az azt követő lassú regenerálódás törte meg, majd az egy
esztendővel ezelőtt bekövetkezett második sajnálatos eset végleg lehetetlenné
tette. Nehéz élethelyzetében váratlan örömként fogadta Alma Materének a
jubileumi vasdiploma adományozásáról szóló értesítését.
Dr. Kiss Máriával az 1950-es években átalakult levéltári
szakma úttörő nemzedékének egyik utolsó személyisége távozott. Szeretetre
méltó, színes egyéniségének emlékét kegyelettel fogjuk őrizni. Temetésére 2019.
november 6-án, szerdán 12.30-kor a Szalézi templom kriptájában kerül sor,
előtte a gyászmise 11.30-kor kezdődik.
Nyugodjék békében!
