A Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára a Vidos család iratai között egy rövid, pár soros levelet őriz a legnagyobb magyartól, Széchenyi Istvántól.
Magyarországon a vármegyék címerhasználatát I. Ferdinánd
király 1550. évi törvényének 62. cikkelye rendelte el,
hogy minden vármegyének csak egy közhitelű pecsétnyomója legyen, amelyet a
mindenkori alispán őrizzen és az iratokat ezzel hitelesítsék.
Pár hónapja került elő a Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára úrbéri peres iratanyagából az a 18. századi térkép, amely hitelesen bemutatja Szombathely délkeleti határát abból az időszakból, amikor még a mai Újperint nem létezett.
„Hadviselés idején a hódító ellenség túszokat hurcolt magával, hogy azok élete szolgáljon kezességül a hódítás biztosításának. Ehhez hasonló célzattal jelölt ki túszokat a proletárdiktatúra is Szombathelyen, figyelmeztetésül arra, hogy amennyiben ellenforradalom szításával a diktatúra mézes hetei megzavartatnának: a megtorlás a túszok szabadságát és életbiztonságát veszélyezteti elsősorban.”
Szombathely város első önálló levéltárosa, Persa Mihály 1824. április 29-én letette az itt olvasható esküt, amelyet valószínűleg az előző évben foglaltak írásba, legalábbis erről tanúskodik a valamennyi szombathelyi tisztségviselő esküformuláját tartalmazó füzet borítóján olvasható felirat.
A Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltárának családi fondjai között találhatjuk a magyarcsesztvei Miske család levéltárát, amelyben olvasható többek között egy országgyűlési beszámoló 1844-ből.
Vasvár–Szombathelyi Káptalan kora újkori iratanyagából nemrégiben került elő egy papírlap, aminek a felső részén szokatlan betűegyüttes tűnt elő: a „Sator Arepo ... ” kezdetű mágikus mondat.
