„A kapa pedig elég öldöklő szerszám…”
A szombathelyiek törvénytelen
cselekedete a kámoni Lesvár csárdánál
közelmúltban került elbontásra a város egyik nevezetes építménye, az egykori
ún. Lesvár csárda. Az épület a 20. század folyamán többszörös funkcióváltáson esett át,
amely 1945 után orosz tisztek lakásaként, általános iskolaként, ÉGÁZ-irodaként,
majd 1992-től a Teleki Blanka Szakképző Iskola tanműhelyeként működött. Az
eltelt évtizedek alatt elhasználódott épület falai vizesedtek, a födém állapota
miatt az egyik terem aládúcolásra szorult. A felújítás tetemes költségei miatt
a tulajdonosok az olcsóbb utat választották és 2018-ban elbontották ezt a
hírneves épületet.[1]
A
Lesvár szó arra utalhatott, hogy egy adott objektum vendéglátással foglalkozott.
Ez a les–vár ige jelentéséből eredeztethető, hogy az adott épület várja a
betérőket. Lesni a várt vendégeket, ebből származnak a Les, Végles, Lesvár
helynevek.[2] A
csárdáknak olyan különös és jellemző gúnyneveket adott egykor a köznép, mint az
Aligáll, Betekints, Becsali, Rongyos Lámpás, Pipagyújtó, Pityer, Libadöglő,
Parragvár és a Lesvár.[3] Vas
megyében Vasszécsenynél, Jáknál egy–egy majort, míg az egykori szombathelyi és
kámoni határban vendéglőt, csárdát neveztek el Lesvárként.[4]
Bernáth György kámoni birtokos számtartója, Gergel András
Kámonban 1777. március 25-én keltezett levelében említette – az eddigi
ismereteink szerint először – a Lesvár vendégfogadót a „kút, és a gyöp felé való híd kőmíves munka”[5]
kapcsán. A kámoni birtok 1800-ban történt összeírása szerint a csárdát „nemrég”
építették kőből – korábban fa épület állt itt[6]
–, zsindelyes tetővel, három helyiséggel.
Ebből egy nagyobb terem szolgált a vendégek fogadására, egy másikban az
átutazók szálhattak meg, míg a harmadik helyiséget kamraként használták. Az
épülethez tartozott még egy konyha és 300 akó*[7]
bor tárolására alkalmas pince. A betérők lovait 40 férőhelyes istállóba tudták elhelyezni
és hat kocsi részére fából készített, és szalmával fedett színt biztosítottak. Ekkor
építettek hozzá még két külön szobát az utazók számára, egy kamrát az abrak
tárolására, és három vendég állatainak elegendő istállót. A fogadó sövénnyel
elválasztott területén összeírásra került egy kút és –nyugati irányban – mintegy
félholdnyi* káposztáskert. A csárda berendezéseként négy új, kettő régi
asztalt, padokat, bort mérő rekesztést, vízmerítő vödröt és fenyőfa ágyat említettek.[8]
A városok határában gyakran épültek vendégfogadók és
csárdák. Erre jó példa a Szombathely határvonalánál, de már kámoni területen, a
kőszegi postaút melletti Lesvár csárda, amelynek a mindennapjairól számos korabeli
forrásból tájékozódhatunk. Ilyen bejegyzés történt 1788-ban Szombathely város közgyűlésének
jegyzőkönyvébe, amelyben arról tudósítanak, hogy Rosth György városi belső tanácsost
megintették, mivel minden napját „még
reggeli üdőben is annyira az italnak adja, hogy eszét nem tudván, nem tsak
hivatalbéli kötelességire elégtelen, de az köznépnek nagy botránkozásával az
uttzán le heveredik, és vagy ott ki alussza magát oly csuffságra ereszti, hogy
a midőn nem mehet, az uttzán le heveredik, és vagy ott ki alussza magát, vagy
máshová vetemedvén ott alkalmatlankodik és mások által éjczaka, és nappal is
vezettetik, mely rendetlen viseletinek határozatlan, és zabolátlan módja
annyira terjedett, hogy többnyire a Lesvár vendégfogadóban tartózkodik, és
némelykor harmadnapig is ott el iszik, és ezen részegeskedése között a
Vendégfogadóban lévő emberekben belé garázdálkodik…”[9]
Más érdekes események
kapcsán is meg kell említenünk ezt a vendéglátóhelyet. I. Ferenc magyar király
és német–római császár 1797. április 8-án hadba szólította a nemesi felkelést –
inszurrekciót –, amelynek parancsnokául az ifjú főherceget, József nádort nevezték
ki. Az inszurgens csapatokat a fenyegetett nyugati határ mentén
összpontosították és a főhadiszállás előbb Körmenden, majd Szombathelyen rendezkedett
be. 1797. augusztus 6. és szeptember 13-a között a Szombathely melletti ún.
Nagy–mezőn tartott hadgyakorlaton két hadosztályba osztva 15.000 felkelőt
mozgósítottak.[10] Az
eseményről készült korabeli térképen – amelynek eredetijét Gróf László ajándékozta
a Vas Megyei Levéltárnak – jól kivehető a kámoni kastély, a Parragvári és a
Lesvár csárda épülete. A térképen ábrázolt csapatmozgások alapján valószínűsíthető,
hogy a pihenőidőben jelentősen megnőtt a közeli italmérő helyek forgalma.[11]
A Lesvár csárda az 1809. évi inszurrekció során is fontos szerepet kapott, mivel
a vármegye díszes küldöttsége a vendéglátóhelynél várta József nádor érkezését. A deputáció tagjai között találjuk Nagy
József prépostot, Batthyányi Károly, Festetics Imre, Batthyányi József Sándor,
Szapáry Vince grófokat, Vajda Antal első alispánt, Szabó Ignác főjegyzőt,
Karsay Sámuel és Szegedy Károly táblabírákat.[12]
Néhány év múlva, az 1813–1814. évi szombathelyi közgyűlési
jegyzőkönyvben is több alkalommal történtek bejegyzések a Lesvári fogadónál
történt eseményekről. Ekkor ugyanis összetűzésbe került a város és a szomszédos
Bernáth uraság a Szombathely és Kámon határán létesített szekérút miatt.[13]
Ezért 1813-ban Bernáth János kámoni
birtokos egy beadvánnyal fordult az első alispáni hivatalhoz, amelyben a Lesvár
vendégfogadónál Szombathely által elkövetett foglalás miatt törvényes
visszahelyeztetését kérte. A panaszának tárgya szerint a kámoni határban, a
vendégfogadó déli részén az „elei” egy árkot ásattak, hogy a víz az épület udvarából
a Gyöngyös patakba folyhasson. A szombathelyiek azonban 1813. június
19-én, este 6 órakor puskákkal, kapákkal, fejszékkel felfegyverkezve a vendégfogadóhoz rohantak, az ott létesített
árkot betömték, a mellé ültetett fűzfákat letördelték.
A két település
határán lévő, és a vita tárgyát képező utat korábban a kámoni számtartó
hordatta meg ágakkal, amelyre fövenyt raktak, s a mellette lévő vízelvezetőt is
a helybeliek tisztogatták. Ezzel szemben a szombathelyiek azt állították, hogy
a kámoni uraság a városi földeket kívánta megszerezni, és ezért temették be a
kérdéses árkot. Ezzel kapcsolatban a következőket fogalmazta meg Bernáth János:
„Hogy kapákkal fel fegyverkezve voltak a
Városbéliek, magok sem tagadják, a kapa pedig elég öldöklő szerszám, és amennyi
ezen szerszámnak az öldöklésre való tehetőségében hibázott volna, helyre hozta
a több százakbul álló sokaság, így tehát a vádlást sem lehet tsalfa vádlásnak nevezni.
Ne iparkodjanak a városbéliek hatalmas tselekedeteket sértegető szavakkal
szépíteni, vagyis inkább sértegetésekkel még terhesebbé tenni, mert ha
kívánnyák, meg bizonyétatthatik, hogy ezen hatalmasság, nem ment olly csendesen
végben mint ha még a vendégfogadós sem vette volna észre, minthogy ki sem jött,
hanem hogy két jó Barát vendégje által el zárattatott a szobában, hogy ki ne
jöhessen ne hogy valamelly váratlan szerencsétlenség történhessen.”[14]
A peres iratból tudjuk, hogy a kámoni birtokot 1803–1813
között árendába adták és csak 1813-ban kapta vissza azt a tulajdonosa. Sőt, az
is kiderült, hogy a kámoni kastélyból és majorból ezen az úton érték el a
legkönnyebben a fogadót, ahova minden évben több szekér szalmát hordtak az
ottani istállóba. De a vendéglátóhely épületének a javításához is erre
szállították a különböző anyagokat „mindenkor
békességessen…”[15]
Külön érdekessége a peres
iratnak a mellékletként becsatolt „Kámonyi
kastély környékének Rajzolatja” elnevezésű helyszínrajz, amelyet 1814-ben
készített Mayer Ferenc és Szalay János földmérő. Ezen a térképrészleten pontosan
kivehető a kastély épülete, a hozzátartozó majorépületek, a kert, a
szántóföldek és a kőszegi postaút mellett lévő Lesvári vendégfogadó.[16]
Készült még egy sematikus rajz is, amelyen egészen más szemszögből rajzolták le
a kámoni kastélyt és környezetét.[17]
Jegyzetek
[1] Szombathely Megyei Jogú
Város 2007. március 29-ei közgyűlési előterjesztési javaslata a Teleki Blanka
Szakképző Iskola tanműhelyének elhelyezésére. ???? 137/2007. (III. 29.) Kgy.
sz. határozat. = Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlésének Értesítője, 2007.
1. sz. 2. köt. 115–116. p.
[2] Czuczor Gergyely –
Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. (továbbiakban: Czuczor – Fogarasi.) 3.
köt. Pest, 1862. 1439.hasáb.
[3] Czuczor – Fogarasi.. 1.
köt. Pest, 1862. 907. hasáb.
[4] Vas megye földrajzi nevei.
Szerk. Balogh Lajos, Végh József. Szombathely, 1982. 158. p. 131. sz., 173. p. 84-85.,
107. sz. , 270. p. 1. sz.
[5] Magyar Nemzeti Levéltár
(továbbiakban: MNL) Vas Megyei Levéltára (továbbiakban: VaML) Bernát család
iratai (továbbiakban: Bernát cs. ir.) 6. doboz.
[6] MNL VaML Vas Vármegye Törvényszékének
iratai. Polgári perek fasc. 405. no. 70.
[7] A magyar akó 54,31 liter.
[8] MNL VaML Bernáth cs. ir.
Kámoni javak conscriptioja, 1800. fasc. 4. no. 49.
[9] MNL VaML Szombathely Város
Közgyűlésének jegyzőkönyve (továbbiakban: Szombathely Kgy. jkv.) 1788. 14-15.
p.
[10] Nagy Imre Gábor: Egy
1797-es inszurgens lovasszázad parancskönyvéből. = Vasi Honismereti és
Helytörténeti Közlemények, 1997. 2. sz. 5. p.
[11] MNL VaML Vas Megyei Levéltár
térképeinek gyűjteménye. Törzsgyűjtemény T 593.
[12] Balogh Gyula: Az 1809.
évi insurrectio és francia megszállás Vasmegyében. Szombathely, 1885. 20. p.
[13] MNL VaML Szombathely Kgy.
jkv. 1814. 346. p.
[14] MNL VaML Vas Vármegye
Nemesi Közgyűlésének iratai. (továbbiakban: Vvm. Kgy. ir.) Visszahelyeztetések fasc.
9. no. 7.
[15] Uo.
[16] Uo.
[17] Uo.
Bajzik Zsolt
„Kámonyi kastély környékének Rajzolatja” elnevezésű
helyszínrajz, 1814.
(MNL VaML Vvm. Kgy. ir. Visszahelyeztetések fasc. 9.
no. 7.)
Sematikus rajz a kámoni kastély környékéről
(MNL VaML Visszahelyeztetések fasc. 9. no. 7.)
Az egykori
Lesvár csárda épülete
(Fotó: Bajzik Zsolt, 1998.)
A hajdani Lesvár csárda épületének bontása
(Fotó: Balogh Lajos, 2018.)
