Levelek a múltból (2019. október)

„Pynteken vyz kerezt napian az wy kalendarium zerynth”

A Gergely-naptár 430 éve Vas megyében

keresztény naptár használata a középkorra nyúlik vissza, miután a 8. században Beda Venerabilis a nagyszabású történeti munkájához a Krisztus születésétől való évszámítást választotta kronológiai alapként. Ennek ötlete még az 5. században élt Dionysius Exiguus római tudóstól származik. Ő állapította meg a rendelkezésére álló források alapján Krisztus születésének dátumát és javasolta, hogy ne a keresztényüldöző Diocletianus uralkodásától, hanem megváltásunk kezdetétől számoljuk az éveket. Hogy Dionysius tévedett néhány évnyit a kalkulációban, már a 11. században, Marianus Scotus előtt is ismert volt, azt pedig, hogy a Iulius Caesar bevezetette naptár kicsit siet – évente kb. 11 percet –, ugyancsak észrevették. A 16. századra már oly nagy volt az eltolódás a tavaszi napéjegyenlőség számolt és megfigyelhető értéke között, hogy komoly nehézséget jelentett a Húsvét időpontjának meghatározása. Mégis csak XIII. Gergely pápa szánta el magát a reformra: 1582. október 4. csütörtök után 15-ét, pénteket kellett írni, hogy az évszázadok alatt felgyülemlett 10 napnyi hibát helyesbítsék.
Az eltüntetett 10 nap nem kis zavart okozott a közéletben. Gondoljunk csak a határidők megváltozására, különös tekintettel arra, hogy az akkori viszonyok között nem olyan gyorsan értesülhetett mindenki a változásról, mint pl. manapság, bár a bulla február 24-i kihirdetésétől a bevezetés időpontjáig elegendőnek tűnő felkészülési idő telt el... A Habsburgok országaiban viszonylag hamar – bár nem azonnal – fogadták el.
Számos adat tanúsítja, hogy az országnagyok, hivatali levelezésükben hamar áttértek a javított naptárra. Draskovics György kalocsai érsek és magyar kancellár 1583. szeptember 21-én Sopron városához intézett levelében előírta az új naptár használatát. Radéczi István egri püspök, királyi helytartó 1583 decemberében már az új számítás szerint keltezett: „secundum cursum novi calendarii in festo beati Nicolai episcopi et confessoris”, azaz: Szent Miklós napján, az új kalendárium szerint.(1
A dunáninneni nemesség és a protestánsok azonban egyfajta katolikus huncutságot véltek benne fölfedezni, „illegitim”-nek nevezve azt, kérték az uralkodót, hogy országgyűlésen történő megvitatás, jóváhagyás hiányában, tiltsa be használatát. Nagy nehezen az 1588. évi országgyűlés 28. articulusa mondta ki az új naptár használatát, még a törvény szövegében is kihangsúlyozva, hogy „ezt semmi más, mint egyedül a királyi felség hatalmánál fogva engedik életbe léptetni”. A horvát rendek ellenben Isten, nem pedig a király iránti tekintetből fogadták el.(2
A vasvári káptalan hiteleshelyi dokumentumaiban tükröződnek ezek a problémák. Egyik legkorábbi jele a naptárváltásnak egy tanúvallatási jegyzőkönyv keltezése 1589-ből, amely magyar nyelven maradt fenn.(3
Mivel a protestánsok 1591. évi nagykárolyi (ma: Carei, Románia) zsinata visszatért a régi naptár használatához, az 1599-i országgyűlés 45. articulusa szigorú büntetésekkel akarta annak használatát megszüntetni.(4
Ugyancsak a vasvári hiteleshelyi anyagban maradt fenn egy irat, amely a keltezési bizonytalanságot is mutatja: „Anno 1591 feria quarta proxima post” után áthúzva: „festum Philippi et Iacobi apostolorum iuxta stylum reformati calendarii”, fölé írva pedig: „Dominicam Misericordie”.(5
Egyértelműnek látszó kérdések megoldása és főleg az egész társadalom általi elfogadtatása, mint látszik, nem könnyű feladat.