Lóránt Gyula labdarúgó esete a
kőszegi bürokráciával
óránt Gyula a magyar labdarúgó
válogatott, az Aranycsapat legendás középhátvédje 1923-ban Kőszegen született
Lipovics Gyula néven.
Apja rendőr volt, akit 1922-ben helyeztek a városba.
1939-ben lett a Kőszegi Sportegyesület igazolt sportolója. Kétszer hívták meg
az ifjúsági válogatottba, 1942-ben az NB II-es Szombathelyi FC-be igazolt.
1943-ban Nagyváradra került a Nagyváradi AC-hoz, ahol abban az évadban magyar
bajnoki címet szerzett. Az ITA Arad együttesével 1947-ben román bajnok lett.
Ugyanazon évben Budapesten már a Vasas játékosa. 1948-ban felnőtt válogatott
lett. 1949-ben tiltott határátlépés kísérlete miatt internálótáborba zárták,
onnan csapata vezetőinek segítségével szabadult. 1951-ben a Budapesti Honvéd kényszer
igazolta,[1]
ahol háromszor szerzett magyar bajnoki címet. Összesen 37-szer szerepelt a
magyar válogatottban. 1952-ben olimpiai bajnok, 1953-ben Európa Kupa győztes, 1954-ben
világbajnoki 2. helyezett lett. 1955-től másodosztályú csapatoknál játszott. Edzőként a Budapesti Honvédnál, majd kisebb vidéki
csapatoknál dolgozott. 1963-ban az NSZK-ba disszidált. Több neves ottani csapatnál
dolgozott, pályája csúcsaként megbízták a Bayern München irányításával. A görög
PAOK Szalonikit 1976-ban bajnoki címre vezette. 1981. május 31-én egy mérkőzés
közben a kispadon érte a halál.[2]
A
rendszerváltás után rehabilitálták, őrnagyi rangot kapott. A kőszegi
sporttelepet 1996-ban róla nevezték el, a következő évben szülőházára emléktáblát
helyeztek. 1998-ban posztumusz díszpolgári címet ítéltek neki, 2004-ben utcát
neveztek el róla. Hamvait 2011-ben hozták Magyarországra és a kőszegi temetőben
helyezték el. 2020-től a Kőszegi Lóránt Gyula Futball Club nevében is őrzi
emlékét.[3]
A
mellékelt levéltári dokumentum szerint Lóránt Gyula 1944.
június 28-án kelt levelében igazolásért fordult a Kőszegi Polgármesteri
Hivatalhoz, hogy katonai ügyében ezen dokumentum felhasználásával eljárhasson.
Kérvényében megadta személyes adatait: született Kőszegen, 1923. február 6-án,
apja neve Lóránt Károly, anyja neve Domján Mária. A Hivatal azonban megtagadta
az igényelt igazolás kiadását, az alábbi tömör indoklással:
„Lóránt
Gyula úrnak, Nagyvárad N. A. C. iroda, Bémer tér
Minthogy ezideig szülei itt illetőséget
nem szereztek, illetőségi bizonyítványt t. Cím részére kiállítani nem áll
módomban.
Kőszeg,
1944. július 11.”[4]
Az akkor már egyszeres magyar bajnok
labdarúgó ismertsége és sikeressége ellenére sem juthatott hozzá a számára
szükséges igazoláshoz a hatályos szabályozás miatt. A Hivatal jogkövető
munkatársai akkor sem cselekedhettek volna másként, ha a jövőbe látva tudhatták
volna, hogy városuknak később milyen nagy hírre jutott szülöttje és büszkesége
küldte ezt a szerény kérést, amelyet jogosultság hiányában el kellett
utasítaniuk...
Jegyzetek
[1]
Az 1950-es években – a
rendszer nagyobb dicsőségére – világverő nemzeti válogatottat akartak kialakítani.
Ennek érdekében egy csapatba, a Budapesti Honvédba gyűjtötték össze a legjobb
játékosokat, hogy még jobban csiszolódjon a játékuk. Azért is esett a
Honvédelmi Minisztérium csapatára a választás, mert aki „önként” nem igazolt
át, azt katonai szolgálatra hívhatták be, és a csapatban kellett „szolgálnia.”
V. ö. Takács Tibor: Szoros emberfogás. Futball és az állambiztonság a
Kádár-korszakban. Bp., 2014. 15. p.
[2]
Bocsák
Miklós: Lóránt Gyula. Akiért ötször jött el a fekete autó. In: Bocsák Miklós:
Aranykönyv. Bp. 2007. 59-71. p.; Somos István-Peterdi Pál: Lóri. jobb volt,
mint a híre. Lóránt Gyula életregénye. Bp. 1986. 189 p.
[3]
Söptei Imre: Kőszeg város
díszpolgárai. Kézirat. Kőszeg, 2016.
[4] Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei
Levéltára Kőszegi Fióklevéltár. Kőszeg Város Polgármesteri Hivatalának iratai.
Közigazgatási iratok 3605/1944.
