Egy
19. századi közúti baleset
és ami mögötte van…
szájhagyomány megőrizte annak emlékét, hogy a zanatiak évszázadokon keresztül a
csekély földművelésből szerzett jövedelmüket szekerezéssel, fuvarozással
egészítették ki. A kereskedők Szombathelyen már a 17. századtól kezdve
előszeretettel fordultak a város körüli falvak gazdáihoz, akik ökrös- vagy
lovas szekereikkel szívesen vállaltak szállítási megbízásokat. Így a zanatiak
mellett természetesen fuvaroztak a perintiek, vépiek, hermániak, szőllősiek,
kenéziek, szécsényiek, táplánfaiak, szentmártoniak is. A város közelsége e
tekintetben kedvezett a zanatiaknak. Így ők szállítottak építőanyagot a
székesegyház, a püspöki palota és a szeminárium építkezéséhez is. Elsődleges
foglalkoztatójuknak azonban nem az egyház, hanem a szentmártoni kereskedők és
iparosok számítottak.[1]
Természetesen
a fuvarozás, mint manapság, akkor sem volt minden veszély nélkül való. A
zanatiak is számtalan alkalommal sodródtak saját vagy mások hibájából bajba.
Több alkalommal keveredtek vitába, sőt verekedésbe is, hol a megbízójukkal, hol
más utazókkal.
1864-ben
történt, hogy egy zanati fuvaros, Kiss József a keményegerszegi vásárról
csizmadiákat fuvarozott haza, mikor is a bődi határban utolérte Perepatits
Márton kocsiját, aki éppen Éhen Károlynak, az Erdődy uradalom gazdatisztjének
feleségét, Laky Apollóniát vitte Sárvárról Szombathelyre. Az eset külön
érdekessége, hogy Laky Apollónia személyében, Szombathely leghíresebb
polgármesterének, Éhen Gyulának édesanyját tisztelhetjük.[2]
Perepatits
jelezte Kissnek, hogy vagy maradjon le, vagy pedig előzze meg őt. Kiss azonban
ezeket figyelmen kívül hagyta, s üldözőbe vette a szekeret, egészen a Vépi
útig, ahol lovait megugratta, s Éhen Károly feleségének kocsiját
keresztülszúrta úgy, hogy a kocsirúd egészen a másik jármű közepéig hatolt.
Ezután
a zanati kocsis, valamint az egyik általa szállított csizmadia nekitámadt Perepatitsnak,
akinek a perpatvar során eltűnt a pokróca… Kiss József az esettel kapcsolatban
arra hivatkozott, hogy a sötétben nem látta Éhen Károly szekerét, s így a
balesetet nem szándékosan, hanem véletlenül okozta. A felelősségét beismerte,
de a pokróclopást tagadta, s felvállalta a 32 Ft 10 Kr. kártérítés
megfizetését.[3]
Ilyen
és ehhez hasonló közúti balesetek viszonylag gyakran előfordultak a zanati
szekeresekkel, ezeknek perei a 18. században a püspökséghez folytak le, 1848
után viszont a szolgabírók átvették ezeket a földesúrtól.
Verekedések,
konfliktusok, ütközések és rengeteg munka. Ez jellemezte a 19. századi
fuvarosok életét, amely azonban a kisparaszti gazdálkodóknak mégis sokat
jelenthetett, hisz Zanaton a 19. századi kataszteri térkép szerint alig volt
olyan lakóház, amely ne kőből épült volna. Ez pedig arra utal, hogy a falu
lakosai relatíve jó módban éltek.
A
fuvaros létnek az I. világháború kitörése vetett véget. Ekkor mind a kocsisok,
mind pedig a lovak nagy részét bevonultatták. Amikor pedig a harcok véget értek,
a lóhiány és gépkocsik elterjedése miatt az egykori szekeresek közül már csak
kevesen tértek vissza foglalkozásukhoz.[4]
Jegyzetek
[1] Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár,
Herzan Ferenc iratai.
[2] Melega Miklós:
Éhen Gyula, a legendák övezte szombathelyi polgármester. In: Előadások Vas
megye történetéről, V. Szerk. Mayer László. Szombathely, 2010. 378. p. (Archívum
Comitatus Castriferrei; 4.)
[3] Magyar Nemzeti
Levéltár Vas Megyei Levéltára Szombathelyi Ker. Vépi Járása (Al-)szolgabírójának
iratai. Polgári peres iratok 18/1864.
[4] Pál Ferenc:
Az 1. világháború hatása a vasi falvak hétköznapjaira. In: Előadások Vas megye
történetéről, VII. Szerk. Mayer László. Szombathely, 2020. 424. p. (Archívum
Comitatus Castriferrei; 9.)
