A hadifogolytábor temetőjének története

Hadifogoly temetése a még rendezetlen, régi temetőben, 1915.

A két világháború között Nagysimonyi község szervezte a fogolytábor teme­tőjében rendezett hősök napi, illetve halottak napi megemlékezéseket. Az egyik legemlékezetesebb és legmeghatóbb gyászünnepséget 1931. november 2-án tar­tották. A sírokat égő gyertyák övezték. Az elkülönített parcellákat egyes nemze­tek lobogóival díszítették, az obeliszkeknél az emlékezés koszorúit helyezték el. Nagysimonyi, Tokorcs, Ostffyasszonyfa, Alsó- és Felsőmesteri tűzoltói a köz­ponti obeliszkhez vezető út két oldalán alkottak sorfalat, míg a celldömölki fú­vószenekar az obeliszk hátterében sorakozott fel. A külföldi vendégek érkezését a bejárati kapunál tűzoltó kürtös jelezte. Az azonos időpontban Bécsben zajló nagyszabású kegyeleti ünnepség miatt csak Románia képviseltette magát diplo­máciai szinten. A külföldi vendégek fogadása és bemutatása után tiszteletükre hangzott el a fúvószenekar előadásában, egyben az ünnepség kezdetét is jelző román himnusz. A megható ünnepség a magyar Himnusz hangjaival zárult., Az ünnepség befejezése után N. Palangeanu ezredes a román obeliszkhez ment, megkoszorúzta az obeliszket és román nyelven szólott a hősökhöz, majd meg­köszönte az ország és a hősök hozzátartozóinak nevében azt a szeretetet, amit hő­si fiaikkal szemben tanúsítottunk és egyúttal biztosított bennünket, hogy az ő ha­zájukban pihenő hősi fiainkat ők is hasonló szeretetben részesítik. Utána a többi országok halottainak obeliszkjeire koszorút helyezett." A hasonlóan nagyszabá­sú 1932-es gyászünnepség tiszteletére írta Tompa Kálmán ny. színigazgató „Hő­sök emléke" című ódáját, örök emléket állítva a hősi temetőnek:
   „.. .Ezrek és ezrek bús nagy temetője Ostffyasszonyfa gyászos bús világ, Ma nem temetni, ma nem gyászolni jöttünk A nemzetnek sok-sok hős fiát!
   Ma nem kesergünk, mert a béke szárnya Leng mindenütt és az vesz itt körül.
   ...Ostffyasszonyfa! Hősök temetője! Mi nem sírunk már, csak emlékezünk Hol sok nagy nemzet fiai pihennek S a béke szárnya van itt velünk!..."

A második világháborút követően hosszú évekig szándékos elhallgatás övezte az egykori fogolytábort és temetőjét. Az elhanyagolt temetőt a teljes pusztulástól a Vas Megyei Temetkezési Vállalat mentette meg. 1986-tól gondoz­zák a sírokat, folyamatosan felújítják, ha szükséges kicserélik az obeliszkeket és sírköveket, végzik a parkosítási munkát. A folyamatos karbantartáshoz hozzájá­rult Vas Megye Tanácsa, illetve a rendszerváltást követően Vas Megye Önkor­mányzata is. A magyarországi Olasz Nagykövetség 1987-től nem csak az olasz sírok folyamatos gondozását támogatja anyagilag, de évről-évre az olasz nem­zet nevében helyezik el az emlékezés koszorúit honfitársaik sírjainál. 2004-ben az Olasz Köztársaság Védelmi Minisztériuma Kegyeleti Főbiztosa, Bruno Scandone altábornagy úr, a fogolytemetőben tett látogatásakor őszinte elismerését fejezte ki a temető gondozóinak. 2004. május 21-én a magyar hadisírok, hadi emlékművek és kegyeleti helyek ápolásának és gondozásának, valamint e tevé­kenységek támogatásának elismeréséül a Magyar Köztársaság honvédelmi mi­nisztere dr. Andor Ferencnek, a Vas Megyei Temetkezési Vállalat igazgatójának, a II. osztályú Magyar Hadisírgondozásért kitüntető címet adományozta.
   1989 óta minden évben halottak napi megemlékezéssel, 1994-től tábori püs­pöki szentmisével és ökumenikus igeliturgiával kísért ünnepségen emlékeznek a fogolytábor egykori temetőjében nyugvó halottakra, a mindenkori háborúk ál­dozataira, hőseire. A katonai tiszteletadás mellett tartott emlékünnepségeken képviseltetik magukat Vas Megye Önkormányzata, Nagysimonyi, Ostffy­asszonyfa és a környező települések önkormányzatai, hagyományőrző és kultu­rális szerveződések s az emlékező utókor.

   Megható ünnepség tanúi lehettek 2005. május 12-én a hadifogolytábor építé­sének és indításának 90. évfordulójára emlékezők. Az egykori fogolytábor teme­tőjébe érkezőket újonnan kialakított parkoló, magyar-angol-olasz nyelvű infor­mációs tábla fogadta. Nagysimonyi Önkormányzata áldozatvállalásának köszön­hetően a dülöngélő drótkerítést új kovácsoltvas kerítéssel cserélték fel. A míves kapun belépőket a temetőben nyugvó hősök anyanyelvén (magyar, olasz, orosz, román, szerb, ukrán) márványtábla emlékezteti a háború áldozataira. A temetőben tartott ünnepi megemlékezésen dr. Szabó Tamás tábori püspök, dandártábornok mondott Püspöki Szentmisét. Az ökumenikus igeliturgiát követően dr. Holló Jó­zsef vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója ünnepi beszédében kiemelte, az utókor mindenkori feladata, hogy „... megőrizzük az ostffyasszonyfai hadifogoly-temetőt és méltó állapotban tartá­sával lerójuk kegyeletünket hőseink előtt. Mint a háború borzalmaira, vesztesége­ire emlékeztető momentum őrizzük, emlékét ápoljuk lelkünkben. Személyes kö­telességünk, hogy mindezt a jövő generációnak is bemutassuk." Az ünnepség ka­tonai tiszteletadással kísért koszorúzással fejeződött be. A mindenkori közös em­lékezést szimbolizálva Szlama József, Nagysimonyi polgármestere és Gecse Jó­zsef, Ostffyasszonyfa polgármestere közösen virágot ültetett az egyik megmaradt, régi temetői kővázába. Az ünnepséget követően „Az ostfiyasszonyfai hadifogoly­tábor emlékei" címmel kiállítás nyílt a nagysimonyi Művelődési Házban. A nap­jainkban már csak az emlékezetben élei, a fogolytáborral kapcsolatos emlékeket őrző, régi, elveszett emlékkönyv mintájára, a kiállítás apropóján indított új Em­lékkönyv egy szép hagyományt élesztett fel és indított útjára. 

(Részlet Csák Zsófia: Az ostffyasszonyfai hadifogolytábor története, 1915-1918.
Bővített, átdolgozott kiadás. [Szombathely], 2006. 64 p.
című könyvéből.)