Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények
2002/1
Ruzsa Károly
Merre vezetett a "Katonák útja"?
- A "Katonák útja" Vasvár és Veszprém közötti vonalvezetésének problémaköre -
A magyarországi középkori utak azonosításával és vonalvezetésének kérdéseivel már régóta foglalkoztak jeles kutatók. A korábbi kutatók közül Holub József1 és Glaser Lajos2 végzett a dunántúli utak azonosítása terén hatalmas munkát. Mindketten oklevelek - főleg határjárások - említései alapján próbálták a középkori úthálózatot felvázolni. Munkájuk a töredékes említések - egy-egy útvonalnak legtöbbször csak két szomszédos falu közötti szakasza kerül említésre az oklevelekben, ritkán említik meg a kezdő és végpontot - miatt azonban csak részben sikerült, néhány esetben pedig tévedéseket okozott. Glaser Lajos az egész Dunántúl területét vizsgálva 191 utat vázolt fel, Holub József pedig főleg a zalai vámhelyeket, összesen 39 vámot térképezett fel és ehhez kapcsolódóan vizsgálta az úthálózatot.
1988-ban jelent meg Kiss Gábor és Tóth Endre cikke, amely a vasvári Római sánccal és a Katonák útjával foglalkozott.3 Ez talán az első olyan munka, amely egy középkori utat nem csak a fennmaradt írásos emlékek adatai alapján, hanem helynevek felhasználásával és régészeti eszközökkel igyekezett rekonstruálni. A szerzőpáros a Dunántúl római úthálózatára vonatkozó kutatása során figyelt fel arra, hogy a Hegyháton húzódik egy út, amely a jelenkori térképeken is szerepel, hol "Római katonák útja", hol pedig "Katonák útja" néven. Vizsgálatuk során megállapították, hogy nem illeszkedik a római utak rendszerébe, nem töltésre épített út, nem köt össze római településeket. Régészeti kutatással bizonyították az ún. Római sánc és a Katonák útja összefüggéseit, időrendjét Vasváron a Vaskapunál, ahol sáncot keresztezi az út. Megállapításuk szerint a Római sánc a 10-11. században épülhetett és a 11-12. században újították meg. Az út már korábban, még a sánc építése előtt kialakult. A Katonák útjának a sánc előtti és utáni egyenes vonalvezetése a keresztezésnél stratégiai okokból megtörik, az út ellenőrzésére, és védelmére építették a Vaskaput a sáncon.4
A Katonák útja elnevezés oklevélben először 1515-ben szerepel.5 Kiss Gábor és Tóth Endre a Katonák útja nevet a 14. századból eredezteti, Nagy Lajos és Zsigmond nápolyi illetve velencei hadjárataihoz, az erre átvonuló zsoldoshadakhoz kapcsolva az út elnevezését, ami korábban Olaszút - Vasvártól egy szakasza Muraút - néven volt ismeretes.6 A szerzőknek szinte bizonyosan igazuk van ebben a kérdésben, noha a későbbi adatok ismeretében a Katonák útját főleg kereskedők használták.
Kiss Gábor és Tóth Endre a kutatással bizonyította, hogy az említett Katonák útja a Pozsony-Varasd közötti országutat Zalalövő és Körmend között keresztezi, majd mintegy 38 km hosszan figyelhető meg nyomvonala a Hegyháton, egészen Hosszúpereszteg határáig.7 Megállapításuk szerint az út sok helyen egyenes vonalban vezet, jellemzője, hogy kerüli az emelkedőket és a lejtőket. A Vasi-Hegyháton - a Rába és a Zala folyók vízválasztóján - nagyjából azonos szintmagasságon halad, középkori településeket nem köt össze.8 A Katonák útja vonalának azonosítása a Hegyháton tökéletesen meggyőző, amelyhez a szerzők felhasználták az oklevelek, térképek, helynevek és a régészet segítését is. Gondot okoz azonban az út további vonalának meghatározása, mivel ehhez már nem állnak rendelkezésre helynevek és más topográfiai adatok. Erre vonatkozóan részben Glaser Lajos munkájának Olasz útját, részben az útról fennmaradt, Itáliából származó vázlatos középkori leírást vették alapul.9
Az 1514-ben, Velencében kelt irat a magyarországi marhavásárlásról szólva felsorolja az út vámhelyeit.10 Az írás alapján Tagányi Károly Fehérvár - Veszprém - Billege - Türje - Vasvár - Rákos - Muraszombat vámhelyekként határozza meg az útvonal állomásait, tehát azt a Balaton-felvidéken vezető útként azonosítja.11 Glaser Lajos az Olasz utat Vasvár - Sümeg - Veszprém útvonalon vezeti, ez ellen szól azonban, hogy Sümegről nem volt közvetlen út a Bakonyon keresztül Veszprémbe. Tagányi elméletének egyik legnagyobb kérdőjele az írásban szereplő "Hile" vámhelynek a Zala megyei Türjével való azonosítása. Kiss Gábor és Tóth Endre nem fogadja el ezt a megállapítást, hanem azt a Karakó és Jánosháza közelében lévő Üllőfalvával azonosítja. Ennek megfelelően véleményük szerint az út vonala Vasvár - Hosszúpereszteg - Karakó útvonalon, tehát nagyjából a mai 8-as út vonalát követve, a Bakony völgyein keresztül vezetett Veszprémbe.12 Teljes egészében azonban nem zárják ki, hogy a Katonák útjának egyik ága esetleg a Balaton-felvidéken vezetett keresztül.13
A szerzőpáros 1993-ban megjelent munkájában már teljes egészében a Székesfehérvár - Veszprém - Karakó - Hosszúpereszteg - Vasvár - Muraszombat - Radkersburg - Pettau vonalvezetés mellett foglal állást.14 Kiss Gábor és Tóth Endre összegzi kutatásaik eredményét a Savaria-Szombathely története című könyvben is.15 Ebben a műben sem esik szó a Katonák útjának esetleges alsó ágáról, hanem határozottan a Veszprém - Somlóvásárhely - Karakó - Vasvár között húzódó útvonalról írnak. A vasvári sáncról szóló legújabb munkájuk térképmellékletén is a Bakonyon keresztül vezető útként szerepel a Katonák útja.16
Kutatásom során az 1990-es évek elején találkoztam Kiss Gábor és Tóth Endre Katonák útjáról szóló cikkével. Azután, hogy sikerült fellelnem egy 18. századi iratot, amely említi a Katonák útja nevét. Ez egy tanúkihallgatási jegyzőkönyv, azonban nem Vas megyében, hanem Zalában, Véged (Zalavég) és Batyk határjárásakor említi az utat.17 Mivel a két település közvetlenül Hosszúpereszteg közelében fekszik - Zalavég közvetlenül is határos vele -, ezért valószínűleg azonos útról lehet szó. Az adatot közöltem 1994-ben, ahol bizonyítani próbáltam, hogy a Katonák útja nem Karakó - Veszprém vonalon, hanem Sümeg - Tapolca - Billege - Veszprém vonalon vezetett.18
Ekkor még nem álltak rendelkezésemre olyan további adatok, amelyek ezt teljes egészében alá tudták volna támasztani. A tovább folytatott kutatás során azonban már kerültek elő olyan oklevelek, útinaplók, amelyek a Balaton-felvidéki vonalvezetés mellett szólnak. A következőkben oklevelek és 16-17. századi írások segítségével megpróbálom felvázolni a Katonák útjának az eddig ismert és bizonyított utolsó pont (Csipkerek) és Veszprém közötti nyomvonalát.
A Katonák útja Csipkerek és Veszprém közötti szakaszának zalai nyomvonala
Sikerült adatot találni arra vonatkozóan, hogy Csipkerek határában a Katonák útja kettéágazott. Ezt bizonyítja a vasvári káptalan 1314-ben kelt oklevele, amely Csipkerek birtok felosztásáról szól.19 A határjárás során három utat is megemlít: a Peresztegről Vasvárra vezető nagyutat, az Endrédre menő nagyutat és a Csehiből Sárvárra menő utat. Tehát Csipkerek határában - ahol utoljára találjuk ma a Katonák útjának nyomát - a nagyút (via magna) kettéágazott, egyik ága valóban Peresztegen átvezetett tovább, valószínűleg Karakó felé, a másik ága azonban délre fordult, Endréden át Zala megye felé folytatódott. Mivel a dél felé vezető nagyút irányában fordul elő a Katonák útja elnevezés, ezért feltehetőleg a Balaton-felvidék felé vezető út viselte még egy szakaszon a Katonák útja nevet. Erre utalhat az Enyere határában felbukkanó hasonló értelmű Hadút elnevezés is, amelyről a továbbiakban lesz szó.
Az útról Zalavégnél találunk újabb adatokat. Elsőként egy 1508-ban II. Ulászló király által kiadott oklevelet kell megemlíteni. Ebben a király a Sitkey család tagjainak vámszedési engedélyt adott, akik a Véged (Zalavég) birtokukon lévő mocsáron - másképp tavon - nagy munkával és költséggel keresztül töltést és hidat építettek a közlekedés javítása céljából. Hogy azt a továbbiakban karbantarthassák, megengedte a vámszedést és megszabta a vámtételeket is.20 A véleményem szerint II. Ulászló a Katonák útján épített töltésre és hídra adott vámszedési engedélyt a Sitkeyeknek. Erre mutat, hogy 1750-ben töltésen vezető útként említik a Katonák útját.
II. Ulászló oklevele után hét évvel kelt a már említett velencei irat az olasz útról.21 A benne ismertetett vámhelyek: "Vesprigio, Diliger, Hile, Vasvar, Kaus, Murezambott". Ezeket Veszprém, Billege, Türje, Vasvár, Rákos, Muraszombatként azonosította Tagányi Károly. Kiss Gábor és Tóth Endre Türje esetében vitatja az azonosítást, azonban az írásban szereplő "Hile" valóban Türje lehet. Erre a következő érveket lehet felhozni: az 1508-ban említett töltés és út Véged Türjével határos részén épülhetett - mint ezt az 1750-ben kelt tanúkihallgatás is mutatja - emiatt Veszprém felől jövet valószínűleg Türjének vélhette a vámhelyet az összeíró. Türje korabeli névalakja (1481: Thyrlye; 1524: Thylle; 1525: Thyllye22) szerintem tökéletesen összeegyeztethető az összeírásban szereplő "Hile" névvel. A vámhely azonban bizonyosan Végedé lehetett, mert Türje csak 1535-ben kapott I. Ferdinánd királytól vámszedési engedélyt, hogy az 1532-es török hadjárat során elszenvedett károkat mielőbb kiheverje.23
A Katonák útja a Hegyháton
(Kiss - Tóth, 1987. térképmelléklete alapján)
További bizonyítékként a 18. század folyamán a Katonák útja elnevezés is előbukkan Zalavég határában. 1750-ben egy Véged és Batyk közötti határperben tartott tanúkihallgatás során említették Végedtől keletre "az réghi katonák uttyának mastanságh is megismércző nyomdokát", amely "Töltés úton" halad Türje felé.24 Ugyanebben az évben, egy másik tanúkihallgatásban is szerepel a "Katonák uttya" nevű út.25 Mivel nem valószínű, hogy ilyen rövid távolságon belül - Csipkerek és Zalavég között 10 km a távolság légvonalban - két különböző útra is alkalmazták volna a nevet, ezért bizonyos, hogy a Vasi-Hegyháton szereplő Katonák útjának folytatásával találkozunk Zalavégtől keletre.
Valószínűleg ugyanezt az utat említi Batyk határában, egy 1447-ben kelt oklevél is. Ekkor Béri Boldizsár többek között a "Kétútköz" nevű dűlőben is zálogosított el földet.26 Feltételezhető, hogy a Türjéről Batykon át Egerszeg felé vezető út és a Katonák útja közötti dűlőről lehet szó. Bizonyosan fontos utakról kapta nevét a dűlő, mert helyi utak esetében nem biztos, hogy így nevezték volna.
Batyktól dél-keletre kb. 9 km-re bukkanunk újabb adatra. 1406-ban Enyere határjárásában találunk egy "via hatuth" nevű utat.27 Az út neve valószínűleg "Hadútat" jelent, erre mutat a Zalában több esetben (1316: "viam hathuth", 1320: "viam hathuth", 1335: "viam Hadinagoth", 1345: "viam publicam Hoduth28) előforduló hasonló név is. A felsorolt nevek annak a Balaton északi partján futó hadiútnak az említései, amely Tapolca mellett haladt el. Az Enyere határában szereplő hadút ennek leágazása lehetett, amely később Katonák útja néven szerepel. A Hadút név ez esetben előzménye lehet a későbbi Katonák útja elnevezésnek.
Enyeréről a vizsgált út Csehi (Sümegcsehi) irányába folytatódott.29 A Csehi és Pabar közötti szakaszról nem maradt fenn adat, a Pabartól Tapolcára vezető útról azonban már ismerünk okleveleket. 1348-ban Uzsa határjárásában találjuk a Pabarból Tapolcára vezető közutat.30 Ugyancsak Uzsa és Pabar határjárásában szerepel 1351-ben a "magnam viam provincie", amely Holub József szerint megyei nagyútként fordítható.31 A két adat azt mutatja, hogy Tapolca felől észak-nyugat irányba, a Marcal forrásvidéke és a Zala folyó kanyarulata felé egy nagyobb jelentőségű út vezetett, ami valószínűleg azonos a Katonák útjával, bár ez az elnevezés erre nem kerül elő.
A keresett út Tapolca mellett fordult Veszprém és Fehérvár felé, innen két néven is előfordul. Részben Hadiútnak, a Zalavár felé vezető szakaszát pedig Hadinagyútnak nevezték.32 Ismeretes azonban a Várút elnevezése is, ezen a néven lelünk rá Balatonhenye és Nivegy között, valamint Úrhidánál is.33 Az utat egy Billege vámjával kapcsolatos ügyben így nevezik: "via, que itur versus vel circa possessionem Chepel ad Bakonium ex parte Balatini".34
Összességében megállapíthatjuk, hogy a felsorolt adatok alapján nyomon követhető egy út, amely Vasvár - Csipkerek felől vezetett Tapolca felé, ahonnan Billegén át Veszprémbe jutott. Ennek az útnak az egyes szakaszait különbözőképpen hívták. A Vas megye közelében lévő részét Katonák útjának, középső szakaszát Hadiútnak és megyei nagyútnak, Balaton-felvidéki szakaszát pedig Hadiútnak vagy Hadinagyútnak, Várútnak nevezték. Mint azt az adatok bizonyítják, a vizsgált utat csak Vas megyében nevezték Katonák útjának - a Végedhez kapcsolódó említés is Vas megye határára esik - a Veszprém és Fehérvár felé vezető Zala megyei szakaszon már nem ismerték ezt az elnevezést.
Az út használatára vonatkozó adatok
A fentebb vázolt útvonalnak nem csak a vonalvezetéséről, hanem a használatáról is maradtak fenn írásos adatok, amelyek azt bizonyítják, hogy Vavárról a Balaton-felvidéken keresztül jártak az ország belső vidékeire valamint a fővárosba és nem a Bakony völgyein keresztül. Az első rendelkezésre álló adatok a 15. század elejéről származnak.
1417-ben Zsigmond király felesége, Borbála királyné Velencébe küldte udvari embereit, hogy ott neki ékszereket vásároljanak. A királynéi követség Budáról indulva csak a Balatonig jutott, ahol Ötvös János budai polgár és emberei rájuk támadtak és 1300 körmöci aranyat raboltak el tőlük.35 Ez az adat mutatja, hogy a 15. században Budáról Velencébe a Balaton partján átvezetett az út, hasonlóan a száz évvel későbbi, 1514-es út vonalvezetéséhez.
Az út belföldi forgalmáról először 1442-ből értesülünk. Ekkor kelt Zala vármegye oklevele, amely közli a Gersei Pető László és Pető panaszára kiküldött megyei ember megállapításait. Keuel Miklós és Sartor Miklós vasvári polgárokat - a panaszosok jobbágyait - négy lóval húzott, megrakott kocsijukkal útban az abonyi vásárra a veszprémi püspök nivegyi (Tapolcától keletre) erdejénél Miklós sümegi várnagy megbízásából annak familiárisai rabló módra megtámadták. A kocsijukról 12 vég posztót, a négy lovat és más javakat raboltak el, a két jobbágyot pedig megölték. A lovak 40 forintot értek, az áru 100 aranyforintot ért.36
Két év múlva - 1444-ben - újra csak Zala megye bizonyított egy rablási ügyben. A Gersei János fiai: László és Pető valamint vasvári jobbágyaik panaszára kiküldött szolgabíró tanúvallatással megállapította, hogy amikor a panaszosok megrakott kocsijukkal Székesfehérvár felé tartottak az ottani vásárra, a veszprémi püspök Nivegy erdejénél a püspök megbízásából annak sümegi várnagya a familiárisaikkal rájuk tört, 12 vég posztót, 50 arany forintot, három lovat és minden velük levő javaikat rabló módra tőlük elvétette, Péter fia István és Keuel Miklóst megölte.37
1446-ban a fehérvári káptalan tett jelentést arról, miszerint Rozgonyi János és társai Mátyás veszprémi püspöknek és Nivegy-völgyi Szentjakabfalváról Veszprém várába igyekvő várőreit a billegei vámnál súlyosan bántalmazták.38
Gersei László és Pető újabb panaszát Hédervári Lőrinc nádor 1446-ban tudatta Zala megyével, mely szerint Keuel Miklós és Sartor Miklós nevű vasvári hospesektől, amikor az elmúlt évben megrakott kocsijaikkal a Szent Imre napi vásárra Székesfehérvárra akartak menni, Nyrragh erdőnél a sümegi várnagy név szerint felsorolt familiárisai - a várnagy megbízásából - elvettek 12 vég posztót, négy lovat, és más árukat összesen 300 arany forintértékben, magát a két hospest megölték.39
Ugyancsak Hédervári Lőrinc okleveléből hallunk egy másik támadásról. A nádor 1446-ban vizsgálatra küldte ki a kapornaki konventet Gersei László és Pető panasza alapján, ami szerint a Vasváron tartott országos vásárról haza felé tartó - Vasvár, Korrátfölde, Istvánd, Hidegkút és Zsid birtokaikon lakó - jobbágyaikat Csehi és Enyere között Alsólindvai Bánfi Pál megbízásából Martonfalvi Lacza szentgróti várnagy a társaival megtámadta. 6 vég posztót, 4 vég kölni posztót és már ingóságokat vett el a Gersei Pethők jobbágyaitól összesen 200 aranyforint értékben.40
Arra vonatkozóan, hogy a vasvári polgár nem csak az ország belső részei felé használták a vizsgált utat, hanem a határ felé menet is, ugyancsak 1446-ból találunk adatot. A Gersei László és Pető zalai ispánok familiárisai és a vasvári polgárok panasza tárgyában a vasvári káptalan által kiküldött hites személy jelentette: a panaszos polgárokat és familiárisokat - amikor 15 eladó lovukkal útban voltak Redege város felé - Szőce falunál a Murauta nevű úton Bagonyai Benedek, Alsólindvai Bánfi Pál familiárisa és társai megtámadták. A nevezettektől az összesen 400 forint értékű lovakat elvették, és Lenti várába vitték.41
1465-ben a fehérvári keresztes konvent jelentette, hogy Újlaki Miklós vajda emberei sorozatosan hatalmaskodtak Albert püspök sérelmére, ezek során egy esetben a veszprémi Szent György kápolna látogatására Veszprémbe igyekvő novai búcsújárókat is súlyosan bántalmaztak a billegei vámnál.42 Valószínű, hogy a novai búcsújárók Szentgrótnál vagy Kehidánál átkelve a Zalán tértek rá a Katonák útja alsó szakaszára.
A Budára vezető úton nem csak kereskedőket, hanem nemes asszonyokat is ért támadás. Feltehetőleg családon belüli ellentétek miatt 1469-ben Gersei Pető János és György anyját, Katalin asszonyt, amikor az Budára tartott, Gersei Pető Miklós a familiárisaival a nyílt úton elfogatta és megbilincselve Tátika várába hurcolta.43 Mivel a Gersei Pető családfő birtokai ebben az időben Vas megyében voltak, az elfogásra pedig Tátika környékén kerülhetett sor, így valószínű, hogy a Katonák útján indult Budára Gersei Pető felesége.
Minden bizonnyal Daniero Tamás modenai követ is a Katonák útján utazva érkezett 1501. január 28-án Budára. Naplójában leírta, hogy "Stájerországból Magyarországba léptünk be és Vasváron, Veszprémen, Székesfehérváron keresztül Buda felé haladtunk".44 Nem sorolja fel a Vasvár és Veszprém közötti útszakasz állomásait - csak az útjába eső főbb városokat említette meg - így ez az adat mindkét álláspont mellett lehet bizonyíték.
A következő említés a sorban a már többször hivatkozott, 1514-ben kelt velencei írás az Olasz útról.45 Ezzel az 1514-es adattal azonban - a jelenlegi kutatások alapján - befejeződik a Katonák útja kereskedelmi használatára vonatkozó feljegyzések sora. Ennek egyik oka a hamarosan bekövetkező Mohácsi katasztrófa utáni helyzet. A kereskedelmi utak rendszere teljes egészében átalakult a török megszállás következtében. A másik ok a megsokasodó források ilyen irányú feldolgozásának a hiánya.
A továbbiakban nézzük a Katonák útjának hadi használatára vonatkozó adatokat. Kiss Gábor és Tóth Endre erre, az Anjou-korban, Nagy Lajos nápolyi hadjárataival kapcsolatban talált utalást. A későbbi időkben Zsigmond király velencei háborúit, a német betöréseket és Mátyás király stájer háborúját emelik ki a szerzők, mint olyan időszakokat, amikor hadak vonultak a Katonák útján.46 Ezeken kívül ide kapcsolható még Miksa német-római császár 1490-es magyarországi hadjárata is. Április végén Salm gróf Stájerország felől a Pettau - Muraszombat - Vasvár útvonalon nyomulhatott az országba. Vasvárról küldött jelentést hadjáratának eredményéről Miksának. Miksa seregének a későbbi tevékenysége során előkerülő helynevek arra utalnak, hogy az ország belseje felé vonulva nagyrészt a Katonák útja általam valószínűsített vonalvezetését használták. A had Vasvárról kezdetben nem a Katonák útján indult, hanem Egerszeg felé, mivel Gébárton, majd Kemenden adott ki oklevelet. Erre az útra valószínűleg Végednél (Zalavég) térhetett rá, mivel a következőkben Sümeg, Veszprém, Fehérvár várai körül tüntek fel katonái.47
A 16. században kialakuló török hódoltsággal a Katonák útjának hadi használata is nagyrészt megszűnt. Feltehetőleg csak kisebb magyar csapatok és portyázó törökök használhatták. A törökök közül főleg Fehérvár várának szpáhi katonái. Erre mutat, hogy 1570 körül azokat a fehérvári várhoz tartozó településeket sorolja fel a törökök egy "idzsmál defterben", amelyek ennek az útnak a környékén - a Zala és a Rába folyók között - fekszenek.48 1590 körül ugyancsak ehhez a vidékhez tartozó 34 falu kapott fenyegető levelet Ali fehérvári és palotai bégtől.49 Fehérvár várából egy szpáhi csapat bármikor könnyű szerrel meg tudta közelíteni a Katonák útjának ezt a környékét, ezzel meghódolásra kényszeríteni a falvak lakóit.
A Katonák útja valószínűleg utolsó, bizonyítottan hadicélú felhasználására 1664-ben került sor. Ekkor Köprülü Ahmed nagyvezír török-tatár segédcsapatai Székesfehérvár várától indulva Várpalota - Veszprém - Vázsony - Tapolca - Sümeg - Körmend - Szentgotthárd útvonalon vonultak fel a szentgotthárdi csatához. A csatavesztés után a török sereg ugyancsak a Vasvár - Sümeg - Tapolca vonalon vonult vissza Fehérvárra.50 Az útvonalról Evlia Cselebi számolt be munkájában, amelyből azonosíthatók az út egyes állomásai. Cselebi kitért arra is, hogy a sereg útja pusztaságon és főleg erdőkön keresztül vezetett, az út során falvakat nem érintettek.51 Ez megegyezik Kiss Gábor és Tóth Endre azon megállapításával, hogy a Katonák útja kerüli az emelkedőket és a lejtőket, és nem településeket köt össze.52
Az Evlia Cselebi által leírt útvonalat magyar forrás is megerősíti. Kovács István sümegi kapitány írt levelet a hadjárat után Batthyány Jánosnak, ebben megemlítette, hogy a szentgotthárdi csata után visszavonuló török csapatok a nagyvezír parancsnoksága alatt végigrabolták Óhíd, Zsid, Rezi, Szántó, Csehi, Bazsi és Tapolca falvakat.53 Ezek a települések pedig mind közvetlenül a Katonák útja valószínűsített vonala mellett fekszenek.
Összegezésként megállapítható, hogy Kiss Gábor és Tóth Endre a Vasvári "Római sánc" és a "katonák útja" időrendje és értelmezése című munkájukban kitűnően azonosítják a "Római katonák útjának" nevezett utat a középkori forrásokban szereplő Olaszúttal. Megállapításuk azonban csak addig helytálló, ameddig Vas megyében helynévként is fennmaradt a Katonák útja. Az a feltételezésük, hogy Hosszúperesztegtől az út a régi megyeszékhelyen, Karakón keresztül vezetett Veszprémbe azonban nem bizonyított. Csipkerek keleti határától a Katonák útja nem kelet felé, a Bakony völgyei irányába haladt tovább, hanem - az előzőekben felsorolt bizonyítékok alapján - a Balaton-felvidéken keresztül ért Veszprémbe.
JEGYZETEK
1 |
Holub József: Zala megye vámhelyei és úthálózata a középkorban. = Századok (továbbiakban: SZ) 1917. 1. sz. (továbbiakban: Holub, 1917.) 45-60. p. |
2 |
Glaser Lajos: Dunántúl középkori úthálózata. = SZ 1929. 4-6. sz. 138-167. p, 7-8. sz. 257-285. p. |
3 |
Kiss Gábor - Tóth Endre: A vasvári "Római sánc" és a "Katonák útja" időrendje és értelmezése. Adatok a korai magyar gyepűrendszer topográfiájához. I. In: Communicationes archaeologicae Hungariae, 1987. Fel. szerk. Kovács Tibor. Bp. 1988. (továbbiakban: Kiss - Tóth, 1987.) 101-137. p. |
4 |
Kiss - Tóth, 1987. 101-103. p. |
5 |
Kiss - Tóth, 1987. 131. p. 2. jegyzet. Az oklevél közlését lásd B[alogh] Gy[ula]: Megyénk múltjából. Gerse és karátfölde határjáró levele 1515-ből. = Vasmegyei Lapok, 1868. márc. 18. 2-3. p. Az oklevél eredetije: Vas Megyei levéltár (továbbiakban: VaML) Mohács előtti gyűjtemény (továbbiakban Dl.) 755., eredetileg Vas vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Litterae metales Fasc. 1. No. 6. Fényképe: Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL) Diplomatikai Fényképgyűjtemény (továbbiakban: Df.) 262271. |
6 |
Kiss - Tóth, 1987. 112-113. p. |
7 |
Kiss - Tóth, 1987. 103-110. p. |
8 |
Kiss - Tóth, 1987. 106-107. p. |
9 |
Glaser: i. m. 141. p. |
10 |
Kardos Tibor: Velencei vonatkozású gazdaságtörténeti adatok a Jagelló-korból, 1502-1518. = SZ 1951. 3-4. sz. 434-442. p. |
11 |
Tagányi Károly: Marhakivitelünk Velencébe 1514-ben. = Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1899. 6. sz. 144. p. |
12 |
Kiss - Tóth, 1987. 111. p. |
13 |
Kiss - Tóth, 1987. 114. p. |
14 |
Kiss Gábor -- Tóth Endre: A vasvári "Római sánc" kutatásának eredményei. = Lapok Vasvár történetéből. 1. sz. Szombathely, 1993. 4. p. (Panniculus Ser. C. No. 22.) |
15 |
Kiss Gábor - Tóth Endre - Zágorhidi Cigány Balázs: Savaria-Szombathely története a város alapításától 1526-ig. Szombathely, 1998. 100. p. |
16 |
Kiss Gábor - Tóth Endre: Határvédelem az Árpád-korban. A vasvári sánc. = Élet és Tudomány, 2001. 33. sz. 1035-1037. p. |
17 |
1750-ben egy Batyk és Véged közötti perben tartott tanúkihallgatás során találjuk a következőket: A két falu közötti határ a végedi kelőtől keletre "csak hamar egy réghi határ jelnek tartatott, s Végediek által le égetett Tölgyfánál az réghi Katonák uttyának mastanságh is megismércző nyomdokában lépvén, és mindenűtt azon útnak nyomdokán menvén a Sárhelyig, a kit manapságh Battyki itatónak neveznek, s azon is által hágván tovább is nap keletre ugyan azon réghi utnak nyomdokán egész a Töltés utigh, és a mellett lévő keresztes Hársfáig jutván: itten pedig egy kevéssé föl szélnek fordulván ezen mast nevezett Töltésúton egész a pereszteghi utig, és a Türgyei határig." Zala Megyei Levéltár (továbbiakban: ZML) Zala vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Tanúkihallgatási jegyzőkönyvek (továbbiakban: Inquisitiones) Cis. I. Fasc. 39. No. 160. |
18 |
Ruzsa Károly: Zalavég története. Zalaegerszeg, 1994. 43-45. p. (Zalai kismonográfiák; 1.) |
19 |
Kóta Péter: Középkori oklevelek Vas megyei levéltárakban. I. Regeszták a vasvári káptalan levéltárának okleveleiről, (1130) 1212-1526. Szombathely, 1997. 26-27. p. (Vas megyei levéltári füzetek; 8.) Az oklevél eredetije: Vasvár-Szombathelyi Káptalan Levéltára Lad. I. Fasc. 4. No. 12. Fényképe: MOL Df. 279141. Létezik ennek az oklevélnek egy másik eredeti példánya is, amely MOL Dl. 66622. szám alatt található meg. |
20 |
MOL Dl. 46836. |
21 |
Tagányi: i. m. 144-145. p. |
22 |
Kovács Imre: A türjei Premontrei Prépostság története. Zalaegerszeg, 1991. 4. p. (Zalai Gyűjtemény; 32.) |
23 |
Kovács: i. m. 25-26. p. |
24 |
ZML Inquisitiones Cis. I. Fasc. 39. No. 160. |
25 |
ZML Inquisitiones Cis. I. Fasc. 38. No. 53. |
26 |
ZML Kézirattár Holub József: Zala megye története. III. Községek. Kézirat. Pécs, 1933. Batyk falu. Közlése szerint az oklevél a herceg Batthyány család levéltárában: Körmend. Lad. 42. No. 102. szám alatt volt található, azonban a mai anyagban már nem lelhető fel. |
27 |
Zala vármegye története. Oklevéltár. Szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső, Nagy Gyula. (továbbiakban: ZO) 2. köt., 1364-1498. Bp. 1890. 325. p. |
28 |
Holub, 1917. 56. p. |
29 |
MOL Dl. 93018. |
30 |
ZO 1. köt., 1024-1363. Bp. 1886. (továbbiakban: 1. köt.) 473. p. "villa Pobor per magnam viam qua iretur ad Thopolcha" |
31 |
ZO 1. köt. 504. p. |
32 |
Holub, 1917. 56. p. |
33 |
1269: "magna via Varutha" ZO 1. köt. 54. p. illetve 1437: "via magna Varut de Zerje Bakonya ad Urhida" MOL Dl. 103584. |
34 |
MOL Dl. 102526. |
35 |
Tardy Lajos: Régi feljegyzések Magyarországról. Bp. 1982. 20-22. p.; Zala megye történelmi olvasókönyve. Helytörténeti szöveggyűjtemény. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 1996. 41. p. |
36 |
MOL Dl. 92938. |
37 |
MOL Dl. 92964. Érdekes, már 1442-ben arról olvasunk, hogy Keuel (Kevély?) Miklóst a várnagy familiárisai megölték. 1446-ban újra arról olvashatunk, hogy Keuel Miklóst és Sartor Miklóst megölték. Ezek szerint a Geresei Pethők panaszai a valóságosnál súlyosabban tüntették fel a támadásokat. |
38 |
Gutheil Jenő: Az Árpád-kori Veszprém. Veszprém, 1977. 327. p. (Veszprém Megyei Levéltár kiadványai; 1.) Az oklevél fényképe: MOL Df. 200458. |
39 |
MOL Dl. 93033. |
40 |
MOL Dl. 93018. |
41 |
MOL Dl. 93003. A kapornaki konvent oklevele ugyanerről: MOL Dl. 93015. |
42 |
Gutheil: i. m. 330. p. Az oklevél fényképe: MOL Df. 200503. |
43 |
MOL DI. 93404. |
44 |
Iványi Béla: A középkori Vasvár. Vasvár, 1992. 88. p.; Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten, 1054-1717. Bp. 1891. 490. p. (Olcsó Könyvtár; 290.) |
45 |
Tagányi: i. m. 144-145. p. |
46 |
Kiss - Tóth, 1987. 112-113. p. |
47 |
Bándi Zsuzsanna: Körmend a középkorban. Körmend, 1987. 48-49. p. (Körmendi füzetek) |
48 |
Vass Előd: Források a székesfehérvári szandzsák történetéhez, 1543-1688. In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv. 19. A Fejér Megyei Levéltár évkönyve. Szerk. Farkas Gábor. Székesfehérvár, 1989. 69-200. p. |
49 |
Benczik Gyula: "... iszonyú böntetis alatt hagyánk és parancsolánk..." A fehérvári szandzsákbég hitlevele a Győrvár és Jánosháza környéki hódolt falvaknak az 1590-es években.= Vasi Honismereti Közlemények, 1991. 2. sz. 72. p. |
50 |
Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban. A veszprémi, pápai és palotai vár hadtörténete. Bp. 1983. 187-188. p. |
51 |
Evlia Cselebi török világutazó Magyarországi utazásai, 1664-1666. Közzéteszi Karácson Imre. Bp. 1908. 50-52., 76-79. p. (Török-magyarkori Történelmi Emlékek. Második Osztály. Írók.) |
52 |
Kiss - Tóth, 1987. 106-107. p. |
53 |
Veress D. Csaba: Várak a Balaton körül. Bp. 1996. 181. p. |