Április 1-je, a „bolondok napja”
évszázadok óta a tréfás beugratások időszaka. A lóvá tett, rászedett személyt „április
bolondja” névvel szokták illetni, a jól sikerült tréfát rendszerint nagy
nevetés követi. Április 1-jén általában mindenkinek elnézik, ha bolondozni
támad kedve, akár kisebb vicceket, akár tudatosan kitervelt komolyabb
beugratásokat eszel ki.
A szokás
Európa legtöbb országában, francia, olasz, német, angol nyelvterületen egyaránt
elterjedt, de pontos eredete nem ismert. Egyesek egy kelta népszokásra, a tavasz
kezdetének vidám megünneplésére vezetik vissza, más források IX. Károly (1550–1574)
francia király 1564. évi rendeletétől eredeztetik, amely az új év kezdetét a
korábbi április 1-jéről január 1-jére helyeztette át. Vannak olyan magyarázatok is,
hogy a változékony, bolondos, szeszélyes áprilisi időjárás szolgált mintául az
emberek közötti mókázáshoz.
Az áprilisi
tréfa szokása Magyarországon is több évszázada ismert, és mindenkor a gyermekek
körében számított igazán népszerűnek, amint ezt az alábbi, 1865-ből származó Vas
vármegyei forrás is bizonyítja. A Kőszeghez közeli Rőt (ma: Rattersdorf,
Ausztria) településen lezajlott eset szokásos bolondozásként indult, de a
csínytevés nem jól sült el, így végül egyik résztvevő félnek sem támadt nevethetnékje.
Renner István
1865. április 2-án kelt, főszolgabíróhoz címzett feljelentő leveléből kiderül,
hogy 12 éves leánya, Terézia, egy április 1-jei „pajkosság” miatt pórul járt, ugyanis súlyos verésben részesült a
helybeli tanítótól. A felháborodott apa orvosi látleletet is csatolt
beadványához, amely bizonyította, hogy a magáról megfeledkezett tanerő, Supper
József, valóban tettlegesen bántalmazta a gyermeket. A levélből kiderül, hogy a
leánya érdekében felszólaló édesapa is kapott egy pofont a tanítótól, akiről az
a hír járta, hogy „már több ízben
hivatásáról megfelejtkezve a gyermekekkel ily kegyetlen, mondhatni baromi módon
bánt”.
Melega Miklós
(Lelőhely: MNL Vas Megyei Levéltára. A Kőszegi kerület Kőszegi járása
(al)szolgabírájának iratai. Közigazgatási
iratok. 348/1865.)
