Napjainkra az efféle csúfolódás szinte már évődő becézéssé szelídült,
olyannyira távol van tőlünk a boszorkányperek kora.[1] Az
újkor kezdetén azonban más a helyzet.
Nem kicsiny a tétje annak, ha valakit
boszorkánynak tartottak, vagy akár csak neveztek. A boszorkányság fogalmát nem
a sötét középkorban találták ki, a boszorkányok „fénykora” – ha lehet
egyáltalán fénykornak hívni a szellemi homály megnyilvánulásait – a 16–17.
század.
Forrásaink bővelkednek a szóbeli agresszió, ahogy akkoriban nevezték,
verbális injúria, azaz jogtalanság eseteinek tárgyalásában.[2] Amit
ma illetlenségnek, trágárságnak tekintünk, azok – kisebb – büntetési tételt
képeztek. Közülük a boszorkányvád a legerősebb, időnként tényleges büntetőjogi
következményekkel járó eset. A dokumentumunk hátlapjára tett feljegyzés szerint
Bátsmegyei Ferenc alispán 1694. szeptember 21-re Szombathelyre idézte a
pörlekedőket feleletadásra. Ennek a bírói aktusnak azonban már nem található
irata, ezért nem is tudjuk, hogyan végződött az ügy.
MNL VaML Vasvár–Szombathelyi Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltára. Litteralia instrumenta
Fasc. 7. Nr. 41. Varga (Nagy) György alperes részére kiadott egyszerű másolat.
Causa nobilis dominae Euae Bellavicz egr[egii] con[dam]
Ioannis Hees*[3] relictae viduae ut
A[ctricis]
Contra nobilem Georgium Varga aliter Nagy Iuniorem in poss[ess]ione Iak aliter
Deak
Co[mi]t[a]tu Castriferrei adiacen[ti] degent[em] velut I[ncattum].
In persona D[omin]ae A[ctricis] N.[4] cum
n[ost]ris & cum protestatione proposuit, miképpen az elmult
Urunk menyben menetele, aliter Aldozo Csötörtök nap [május 20.] tajban ez jelen
valo
1694dik esztendöben azon I[ncattus] nem tudatik honnéd inditatván, és minémű
nyelveskedéstül viseltetvén, ezen domina A[ctrix-]t, midőn nemzetes vitézlő
Csapodi István uram ugyan meg irtt Jaki aliter Deaky faluban ezen Vasvar
megjében levő residentialis hazaban, avagy szobajaban lett volna, szemtűl
szemben, több emberséges emberek hallottara edgynehany izben kissebbitette
szavaival mondvan, Boszorkany vagy, praeiudicio, derogamineque honoris
ipsius dominae A[ctricis] valde gravi & manifesto. Kivannya azért azon
D[omi]na A[ctrix], hogi azon I[ncattus] en előttem Batsmegyei Ferencz ezen
Vasvarmegye-
nek edgyk vice ispannya előtt vi statuti eiusdem comitatus törvent
allyon, es abbéli kissebitő szavaiért orszagunk törvenye, es
azon varmegye statutuma szerent in emenda lingvae convincaltassek. Kirül
törventis var.
A hazai források bibliográfiai adatai összegyűjtve:
A magyarországi boszorkányság forrásainak katasztere, 1408–1848. Szerk. Tóth G.
Péter. Bp.–Veszprém. 2000. XXII, 379, [32] p.
Jegyzetek
[1] Kitűnő áttekintés a
boszorkányság európai jelenségkomplexumáról egy hispániai eset kapcsán:
Henningsen, Gustav: A boszorkányok ügyvédje. A baszk boszorkányság és a
spanyol inkvizíció, 1609–1614. Szerk. Kende László; ford. Szuhay-Havas Ervin,
Hargitai György. Bp.. 1988. 354 p.
[2] A hazai források
bibliográfiai adatai összegyűjtve: A magyarországi boszorkányság forrásainak
katasztere, 1408–1848. Szerk. Tóth G. Péter. Bp.–Veszprém. 2000. XXII, 379,
[32] p.
[3] Hees János a szombathelyi
városi elit tagjaként 1645-től a város külső tanácsába került, 1653-ban, majd
1657 és 1672 között több ízben a városbírói tisztet viselte. Őt magát, fiát is
érte efféle inzultus. Lánya, Anna 1642-ben egy boszorkányper vádlója volt. A
magyarországi boszorkányság forrásai. 4. köt. Szerk. Tóth G. Péter. Bp., 2005.
364-365. p. számos további Vas megyei adattal.
