z 1847. november 11. óta Pozsonyban ülésező, és mint később
kiderült, utolsó rendi országgyűlésen – az előző nap bekövetkezett bécsi
forradalom hírére – 1848. március 14-én korszakos jelentőségű események
játszódtak le. Miután Kossuth Lajos még március 3-án az alsótáblán elhangzott
nagyjelentőségű felirati javaslatát az addig vonakodó a főrendi tábla is
helybenhagyta, az alsótábla követei úgy döntöttek, hogy a szokásos, egyéni
megfogalmazású követjelentések helyett ezúttal egy egységes beszámolóval
informálják kiküldőiket a diétán végbement messzeható jelentőségű
fejleményekről. Ezt követően a két tábla kijelölte azt, az összesen 72
személyt, akik István főherceg nádor vezetésével a feliratot másnap Bécsbe, az
uralkodóhoz vitték.
A
követjelentés szövegét Kossuth instrukciói alapján Szentkirályi Mór március
14-én este papírra vetette, és azt másnap reggel a követek el is fogadták. E
nyilatkozat tájékoztatta a vármegyéket és a szabad királyi városokat a
januárban és februárban több itáliai tartományban, illetőleg Franciaországban
végbement forradalmi megmozdulásokról, a március 3-ai felirati javaslat
megszületéséről, továbbá a március 13-án Bécsben és március 14-én Pozsonyban
lezajlott, kiemelkedő fontosságú történésekről, és egyben kérte az ország
közvéleményének támogatását.
Vas vármegye
követei, Vidos József és Szabó Miklós – akik mindketten tagjai lettek az
említett delegációnak, és akik kötelességüknek tartották, hogy mielőbb
tájékoztassák vármegyéjüket – még a hajóra történt felszállásuk előtt e
nyilatkozatot sebespostával útnak indították Szombathelyre, ahová az március
16-án a déli órákban érkezett meg, és ahol annak megtárgyalását a vármegye
március 17-én megtartandó rendkívüli közgyűlésének napirendjére tűzték.
Mielőtt
azonban erre sor került volna, azt felolvasták és megvitatták Szombathely város
sietve összehívott, rendkívüli és nyilvános közgyűlésén, amelynek résztvevői az
abban szereplő azon kijelentést, miszerint az alsótáblának „… alkotmányunk szilárdítására,
kiterjesztésére, átalakítására célt érni alkotmányos úton, teljes reménye van,
ha a nemzet bizodalmától törekvéseiben támogatva lesz ...", úgy
értelmezték, hogy a követek „... a
további teendők iránt a közvélemény irányadását ...", állásfoglalását
várják. Ennek nyomán fogadta el a szombathelyi népgyűlés azt, a mezőváros alig
26 esztendős főjegyzője, Horváth Boldizsár – egyben a kiegyezés utáni első
magyar igazságügy-miniszter – tollából származó, 16 pontból álló javaslatot, amely
– az eseményeket megörökítő jegyzőkönyvi bejegyzés tanúsága szerint – „... a haza nyugalmát, jólétét és nagyságát …"
volt hivatva biztosítani.
A szombathelyi
népgyűlés a Turkovics János városbíró és Horváth Boldizsár főjegyző aláírásával
ellátott és időközben ki is nyomtatott 16 pontot Vas vármegye aznap összeült rendkívüli
közgyűlése elé azzal a megjegyzéssel terjesztette, hogy azokat – miután
elfogadta – továbbítsa az országgyűléshez, és az ország többi vármegyét pedig kérje
fel az abban foglalt követelések támogatására.
Fontos
megemlíteni, hogy egyrészt a 16 pont megfogalmazásakor Szombathelyre még nem
érkezett meg a pesti 12 pont híre, másrészt pedig a szombathelyi pontok a
többségből adódó további és eltérő követeléseken kívül, a sok azonos tartalmú
pont közül kettőben is túllépett az Ellenzéki Kör petíciójának kívánalmain, amikor
a „közös teherviselés" és az „úrbéri viszonyok megszüntetése"
ellenében a „mindennemű köztehernek
kivétel nélküli közössége" és „a
feudális viszonyok általános és tökéletes megszüntetése" megfogalmazásokat
használta.
Vas megye székhelye a 16
pont 1848. március 17-én történt elfogadásával gyakorlatilag elsőként és a
többi településtől merőben eltérően reagált a követi tábla március 15-én kelt nyilatkozatára,
hiszen a pozsonyi és a pesti hírek megérkezése után az ország több városában is
lezajlott, hasonló népgyűléseken néhány ritka kivételtől – ilyen volt
Nagykanizsa és Baja – eltekintve nem önálló követeléseket fogalmaztak meg,
hanem a pesti 12 pont kézhezvétele után azt, változatlan szöveggel vagy némileg
kiegészítve fogadták el. Szombathely város lakossága e nagyszerű tettével
ugyanakkor azt is világosan kimutatta, hogy az adott, rendkívüli helyzetben fel
tudott nőni a magyar történelem e kivételes időszakának szelleméhez és
kívánalmaihoz, és készen állt minden, a feudalizmus felszámolását, egyben a polgári
állam- és jogrendszer kiépítését célzó lépés megtételére és támogatására.
Tilcsik György
(Lelőhely: MNL Vas Megyei Levéltára. Vas vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Köz- és
kisgyűlési iratok 893/1848.)
