A Dunántúl legmagasabb pontján,
a tengerszint fölé 883 méterrel emelkedő Írottkő csúcson a Magyar Turista
Egyesület Vasvármegyei Osztálya 1896-ban „Árpád kilátó”-nak elnevezett
fatornyot emeltetett.
Az idő vasfoga a kilátót életveszélyessé tette, ezért azt
1911-ben lebontották. Helyére Rohonc (ma: Rechnitz, Ausztria) nagyközség Varga
József helyi kőművesmesterrel az általa készített tervek alapján kőtornyot
építtetett, amelynek avatására 1913. július 6-án került sor.[1]
Az épület érdekessége, hogy az Ausztria és Magyarország
között 1921-ben meghúzott trianoni országhatár a kilátó épületét átlósan
„metszi”, így annak fele Ausztriához, fele Magyarországhoz tartozik. Bejárata
az osztrák oldalon van. Turisták számára a szocializmus éveiben csak Ausztria
felől volt megközelíthető, de a rendszerváltozás óta a magyar oldalról is
látogatható.
Rohonc nagyközség
mivel a szükséges forrásokkal nem rendelkezett, 1913-ban a belügyminiszterhez a
kilátó felépítéséhez adomány gyűjtés indítására engedélykérelmet nyújtott be,
amelyhez mellékelte az eredeti terv fényképfelvételét. A kilátó építéshez
szükséges, több mint egy évszázada készített, település bírája, főjegyzője és
jegyzője által aláírt és hitelesített segélygyűjtési kérelem nemcsak
helytörténeti szempontból figyelemre méltó, de a benne megfogalmazott részletes
okfejtés a napjainkban húzóágazatként számon tartott idegenforgalom
szempontjainak korszerű összefoglalása miatt is példa értékűnek tekinthető.[2]
[1] Ünnepély az Írottkőn. A kilátó
torony megnyitása, = Szombathelyi Újság, 1913. júl. 8. 1-2. p.; Söptei Imre:
Kőszeg turizmusának története 1949-ig. Kőszeg, 2003. 63-64. p.
[2] Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei
Levéltára. A Kőszegi járás főszolgabírájának iratai. Közigazgatási iratok
5611/1912.
