Vas
megyében több olyan község létezik, amelynek szervezete és irányítása eltért az
„egyszerű” jobbágyfalvakétól. Ezek az úgynevezett nemesi közbirtokosságok
különleges jogi státuszt élveztek. Közéjük tartozott példának okáért Söpte,
Rábahídvég, Bejc (ma: Bejcgyertyános), Nárai és még számos más település. Vas Vármegye
Nemesi Közgyűlésének iratai között az éles szemű kutató több olyan forrástípussal
találkozhat, amelyek ezen községek életébe engednek betekintést. Ezen iratok
közül kiemelkedik a statútum, azaz a nemesi közbirtokosság szabályzata.
A
nemesi közbirtokosságok, latinul compossesoratusok, vagy másként kuriális
községek 1848-ig létező feudális tulajdonközösségi formaként működtek, amelyek
az osztatlan közös tulajdonban lévő haszonvételek, (úrbéres telkek,
jobbágyszolgáltatások, erdő, rét, legelő, malomjog s az egyéb regalé jogok)
általában a belső telek arányában történő, felosztására alakultak. A
közbirtokosságok rendszerint olyan közös, írásos megegyezés (contractus)
alapján jöttek létre, amely szabályozta az egyes tagok részesedésének arányát
és a közösség igazgatásának módját. Ezt másként községi statútumnak nevezzük.[1]
A
bobai nemesi község statútuma[2] egészen
szűkszavú. Történt, hogy 1755-ben a bobai nemesek szerződést kötöttek egymással
a falu tulajdonában lévő úgynevezett Tilos erdő kapcsán. Ezt az erdőt addig a település
lakói hivatalosan nem használhatták. Azonban, ahogy nyilatkozták „épületre való
osztott erdeink tellyességgel elfogytak”, így kénytelenek voltak ennek az
erdőnek a hasznát felosztani maguk között.
A
dokumentum nem terjedt ki a hétköznapi élet minden szegmensére. Az egyezség
legfőbb értéke, hogy rögzítette – ténylegesen megnevezve a porták tulajdonosait
– az egyes kúriák fajárandóságát, és így ebből kifolyólag tartalmazott egy
összeírást azokról a nemesekről is, akik a közbirtokosság javadalmából
részesedtek, vagyis a bobai compossesoratus tagjairól.
Ezt
az „atyafiságos egyezséget” a vármegye jóváhagyta és kiegészítette. A
közbirtokosság ugyanis az erdőn kívül is rendelkezett tulajdonnal, amelynek
jövedelmét a – szerződés szellemében – a
telkek arányában kellett elosztani. Ezek közé tartozott néhány írtásterület,
illetve a közös malom fenntartása, valamint az abból származó jövedelem.[3]
A bobaik e két dokumentumot együttesen használták
nemesi közbirtokosságuk statútumaként.
[1]
Kállay István: A nemesi közbirtokosság. = Levéltári közlemények, 1983. 1-2. sz. 101. p.
[2]
Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára. Vas vármegye nemesi közgyűlésének iratai, Köz- és
kisgyűlési jegyzőkönyvek 358/1826.
[3]
Az iratról bővebben: Pál Ferenc: Kresznerics Ferenc és a bobai nemesi
közbirtokosság. Források egy XIX. századi vallási konfliktus gazdasági és jogi
hátteréhez. = Vasi Szemle, 2018. 4. sz. 481-496. p.
