Levelek a múltból (2019. augusztus)

Mágia a káptalanban!

Vagy inkább tollpróba?

Vasvár–Szombathelyi Káptalan kora újkori, rendezetlen és feltáratlan iratanyagából[1] a nemrégiben került elő egy átlagos külsejű papírlap, olyan, amire a hivatalos okmányokat szerkesztették egykor. Felső részén azonban szokatlan betűegyüttes tűnik elő. Ez még annak is ismerős lehet, aki a mágia történetében kevéssé jártas, nem más, mint a „Sator Arepo ... ” kezdetű mágikus mondat.

Az öt ötbetűs szóból álló, négyzetrácsban elhelyezett szöveg különlegessége, hogy elölről hátra, sőt, felülről lefelé, és vissza is ugyanazt a „mondatot” eredményezi. Magyarra – vagy bármilyen nyelvre – csak üggyel-bajjal fordíthatjuk a latin szavakat: sator = magvető; Arepo = (tulajdonnév); tenet = tart; opera = szándékkal, erővel; rotas = kerekeket. Vagyis „Arepo magvető erővel tartja a kerekeket”. Nem tűnik mély értelműnek ... A sator-t megpróbálták allegorikusan mint a világ teremtőjét értelmezni, a kerék a világ szimbóluma (de mi indokolja a többes számot?), opera a gyakori „data opera” kifejezésben a szándékosságot jelenti, csak a tenet jelentése biztos. Arepo személye teljességgel homályban marad: nincs az a mitológia, amely tudna ilyen nevű szereplőről.
   A felirat elterjedt Európa-szerte, főleg graffiti formájában, pl. a sienai dóm, vagy a franciaországi Oppčde-le-Vieux – ugyan ki mással, mint a templomosokkal kapcsolatba hozható – várának falán,[2] de a britanniai Cirenchester városkában feltárt 2. századi római házban is. Legrégebbi példányát 1925-ben fedezték fel Pompeji város romjai közt.
   Sokan és sokat fantáziáltak a felirat értelmén. Próbálták pogány szimbólumként megfejteni, de voltak, akik keresztény eszmeiséget olvastak ki belőle. Kapcsolatba hozták a „Pater noster” = Miatyánk imádsággal. Ezeket a fantasztikus kísérleteket jól foglalja össze Heidl György blogja, és az ott összegyűjtött bőséges szakirodalmi válogatás további kutakodásra csábít.[3]
   Alighanem akkor járunk legközelebb az igazsághoz, no meg a józansághoz, ha egyszerű betűjátéknak tekintjük. Bizonyos, hogy az előttünk fekvő iraton is így, vagy legfeljebb tollpróbaként jelenik meg. Maga az irat piszkozat, eleve több megkezdett bevallást tartalmaz. (A második fejtetőre állítva olvasható!) A betűnégyzet írója háromszor is belekezdett a leírásba, de elhibázta, csak amikor elfogyott a fölső margó, akkor fordított egyet a dolgon, egy negyedet pedig a papíron, hogy megmutassa: tud ám ő rendes sator-négyzetet rajzolni! A készítés idejére csak óvatos feltevést fogalmazhatunk meg: a felvallás szövegében megadott 1696. év után, hiszen valószínű, hogy a fölöslegessé vált felvallás margójára került a sator..., nem pedig a hivatalos irat előkészítésének első mozzanataként. Hogy nem sokkal később – talán a 18. század első felében – arra pedig a betűk formája utal.
   Minden bizonnyal egy ártatlan játék véletlenül fennmaradt emlékén mosolyoghatunk.

Jegyzetek

[2] https://www.youtube.com/watch?v=0FJ0LjwUiyo (Megtekintve: 2019. július 27.)

[3] https://heidlgyorgy.com/2012/05/20/866/ (Megtekintve: 2019. július 27.)