A levéltárról
Kutatószolgálat
Ügyfélszolgálat
„LEVELEK A MÚLTBÓL”
Levelek a múltból - 2018
Levelek a múltból - 2019
Segédletek
Kiadványok
Rendezvények
Kutatótábor / Raziskovalni tabor
E-documenta Pannonica

Levelek a múltból (2019. december)

   .  

„A kapa pedig elég öldöklő szerszám…”

A szombathelyiek törvénytelen cselekedete a kámoni Lesvár csárdánál



közelmúltban került elbontásra a város egyik nevezetes építménye, az egykori ún. Lesvár csárda. Az épület a 20. század folyamán többszörös funkcióváltáson esett át, amely 1945 után orosz tisztek lakásaként, általános iskolaként, ÉGÁZ-irodaként, majd 1992-től a Teleki Blanka Szakképző Iskola tanműhelyeként működött. Az eltelt évtizedek alatt elhasználódott épület falai vizesedtek, a födém állapota miatt az egyik terem aládúcolásra szorult. A felújítás tetemes költségei miatt a tulajdonosok az olcsóbb utat választották és 2018-ban elbontották ezt a hírneves épületet.[1]

   A Lesvár szó arra utalhatott, hogy egy adott objektum vendéglátással foglalkozott. Ez a les–vár ige jelentéséből eredeztethető, hogy az adott épület várja a betérőket. Lesni a várt vendégeket, ebből származnak a Les, Végles, Lesvár helynevek.[2] A csárdáknak olyan különös és jellemző gúnyneveket adott egykor a köznép, mint az Aligáll, Betekints, Becsali, Rongyos Lámpás, Pipagyújtó, Pityer, Libadöglő, Parragvár és a Lesvár.[3] Vas megyében Vasszécsenynél, Jáknál egy–egy majort, míg az egykori szombathelyi és kámoni határban vendéglőt, csárdát neveztek el Lesvárként.[4]
   Bernáth György kámoni birtokos számtartója, Gergel András Kámonban 1777. március 25-én keltezett levelében említette – az eddigi ismereteink szerint először – a Lesvár vendégfogadót a „kút, és a gyöp felé való híd kőmíves munka[5] kapcsán. A kámoni birtok 1800-ban történt összeírása szerint a csárdát „nemrég” építették kőből – korábban fa épület állt itt[6] –, zsindelyes tetővel, három helyiséggel.  Ebből egy nagyobb terem szolgált a vendégek fogadására, egy másikban az átutazók szálhattak meg, míg a harmadik helyiséget kamraként használták. Az épülethez tartozott még egy konyha és 300 akó*[7] bor tárolására alkalmas pince. A betérők lovait 40 férőhelyes istállóba tudták elhelyezni és hat kocsi részére fából készített, és szalmával fedett színt biztosítottak. Ekkor építettek hozzá még két külön szobát az utazók számára, egy kamrát az abrak tárolására, és három vendég állatainak elegendő istállót. A fogadó sövénnyel elválasztott területén összeírásra került egy kút és –nyugati irányban – mintegy félholdnyi* káposztáskert. A csárda berendezéseként négy új, kettő régi asztalt, padokat, bort mérő rekesztést, vízmerítő vödröt és fenyőfa ágyat említettek.[8]
   A városok határában gyakran épültek vendégfogadók és csárdák. Erre jó példa a Szombathely határvonalánál, de már kámoni területen, a kőszegi postaút melletti Lesvár csárda, amelynek a mindennapjairól számos korabeli forrásból tájékozódhatunk. Ilyen bejegyzés történt 1788-ban Szombathely város közgyűlésének jegyzőkönyvébe, amelyben arról tudósítanak, hogy Rosth György városi belső tanácsost megintették, mivel minden napját „még reggeli üdőben is annyira az italnak adja, hogy eszét nem tudván, nem tsak hivatalbéli kötelességire elégtelen, de az köznépnek nagy botránkozásával az uttzán le heveredik, és vagy ott ki alussza magát oly csuffságra ereszti, hogy a midőn nem mehet, az uttzán le heveredik, és vagy ott ki alussza magát, vagy máshová vetemedvén ott alkalmatlankodik és mások által éjczaka, és nappal is vezettetik, mely rendetlen viseletinek határozatlan, és zabolátlan módja annyira terjedett, hogy többnyire a Lesvár vendégfogadóban tartózkodik, és némelykor harmadnapig is ott el iszik, és ezen részegeskedése között a Vendégfogadóban lévő emberekben belé garázdálkodik…[9]
   Más érdekes események kapcsán is meg kell említenünk ezt a vendéglátóhelyet. I. Ferenc magyar király és német–római császár 1797. április 8-án hadba szólította a nemesi felkelést – inszurrekciót –, amelynek parancsnokául az ifjú főherceget, József nádort nevezték ki. Az inszurgens csapatokat a fenyegetett nyugati határ mentén összpontosították és a főhadiszállás előbb Körmenden, majd Szombathelyen rendezkedett be. 1797. augusztus 6. és szeptember 13-a között a Szombathely melletti ún. Nagy–mezőn tartott hadgyakorlaton két hadosztályba osztva 15.000 felkelőt mozgósítottak.[10] Az eseményről készült korabeli térképen – amelynek eredetijét Gróf László ajándékozta a Vas Megyei Levéltárnak – jól kivehető a kámoni kastély, a Parragvári és a Lesvár csárda épülete. A térképen ábrázolt csapatmozgások alapján valószínűsíthető, hogy a pihenőidőben jelentősen megnőtt a közeli italmérő helyek forgalma.[11] A Lesvár csárda az 1809. évi inszurrekció során is fontos szerepet kapott, mivel a vármegye díszes küldöttsége a vendéglátóhelynél várta József nádor érkezését.  A deputáció tagjai között találjuk Nagy József prépostot, Batthyányi Károly, Festetics Imre, Batthyányi József Sándor, Szapáry Vince grófokat, Vajda Antal első alispánt, Szabó Ignác főjegyzőt, Karsay Sámuel és Szegedy Károly táblabírákat.[12]
   Néhány év múlva, az 1813–1814. évi szombathelyi közgyűlési jegyzőkönyvben is több alkalommal történtek bejegyzések a Lesvári fogadónál történt eseményekről. Ekkor ugyanis összetűzésbe került a város és a szomszédos Bernáth uraság a Szombathely és Kámon határán létesített szekérút miatt.[13] Ezért 1813-ban Bernáth János kámoni birtokos egy beadvánnyal fordult az első alispáni hivatalhoz, amelyben a Lesvár vendégfogadónál Szombathely által elkövetett foglalás miatt törvényes visszahelyeztetését kérte. A panaszának tárgya szerint a kámoni határban, a vendégfogadó déli részén az „elei” egy árkot ásattak, hogy a víz az épület udvarából a Gyöngyös patakba folyhasson. A szombathelyiek azonban 1813. június 19-én, este 6 órakor puskákkal, kapákkal, fejszékkel felfegyverkezve a vendégfogadóhoz rohantak, az ott létesített árkot betömték, a mellé ültetett fűzfákat letördelték.
   A két település határán lévő, és a vita tárgyát képező utat korábban a kámoni számtartó hordatta meg ágakkal, amelyre fövenyt raktak, s a mellette lévő vízelvezetőt is a helybeliek tisztogatták. Ezzel szemben a szombathelyiek azt állították, hogy a kámoni uraság a városi földeket kívánta megszerezni, és ezért temették be a kérdéses árkot. Ezzel kapcsolatban a következőket fogalmazta meg Bernáth János: „Hogy kapákkal fel fegyverkezve voltak a Városbéliek, magok sem tagadják, a kapa pedig elég öldöklő szerszám, és amennyi ezen szerszámnak az öldöklésre való tehetőségében hibázott volna, helyre hozta a több százakbul álló sokaság, így tehát a vádlást sem lehet tsalfa vádlásnak nevezni. Ne iparkodjanak a városbéliek hatalmas tselekedeteket sértegető szavakkal szépíteni, vagyis inkább sértegetésekkel még terhesebbé tenni, mert ha kívánnyák, meg bizonyétatthatik, hogy ezen hatalmasság, nem ment olly csendesen végben mint ha még a vendégfogadós sem vette volna észre, minthogy ki sem jött, hanem hogy két jó Barát vendégje által el zárattatott a szobában, hogy ki ne jöhessen ne hogy valamelly váratlan szerencsétlenség történhessen.”[14]
   A peres iratból tudjuk, hogy a kámoni birtokot 1803–1813 között árendába adták és csak 1813-ban kapta vissza azt a tulajdonosa. Sőt, az is kiderült, hogy a kámoni kastélyból és majorból ezen az úton érték el a legkönnyebben a fogadót, ahova minden évben több szekér szalmát hordtak az ottani istállóba. De a vendéglátóhely épületének a javításához is erre szállították a különböző anyagokat „mindenkor békességessen…”[15]
   Külön érdekessége a peres iratnak a mellékletként becsatolt „Kámonyi kastély környékének Rajzolatja” elnevezésű helyszínrajz, amelyet 1814-ben készített Mayer Ferenc és Szalay János földmérő. Ezen a térképrészleten pontosan kivehető a kastély épülete, a hozzátartozó majorépületek, a kert, a szántóföldek és a kőszegi postaút mellett lévő Lesvári vendégfogadó.[16] Készült még egy sematikus rajz is, amelyen egészen más szemszögből rajzolták le a kámoni kastélyt és környezetét.[17]

Jegyzetek

[1] Szombathely Megyei Jogú Város 2007. március 29-ei közgyűlési előterjesztési javaslata a Teleki Blanka Szakképző Iskola tanműhelyének elhelyezésére. ???? 137/2007. (III. 29.) Kgy. sz. határozat. = Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlésének Értesítője, 2007. 1. sz. 2. köt. 115–116. p.

[2] Czuczor Gergyely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. (továbbiakban: Czuczor – Fogarasi.) 3. köt. Pest, 1862. 1439.hasáb.

[3] Czuczor – Fogarasi.. 1. köt. Pest, 1862. 907. hasáb.

[4] Vas megye földrajzi nevei. Szerk. Balogh Lajos, Végh József. Szombathely, 1982. 158. p. 131. sz., 173. p. 84-85., 107. sz. , 270. p. 1. sz.

[5] Magyar Nemzeti Levéltár (továbbiakban: MNL) Vas Megyei Levéltára (továbbiakban: VaML) Bernát család iratai (továbbiakban: Bernát cs. ir.) 6. doboz.

[6] MNL VaML Vas Vármegye Törvényszékének iratai. Polgári perek fasc. 405. no. 70.

[7] A magyar akó 54,31 liter.

[8] MNL VaML Bernáth cs. ir. Kámoni javak conscriptioja, 1800. fasc. 4. no. 49.

[9] MNL VaML Szombathely Város Közgyűlésének jegyzőkönyve (továbbiakban: Szombathely Kgy. jkv.) 1788. 14-15. p.

[10] Nagy Imre Gábor: Egy 1797-es inszurgens lovasszázad parancskönyvéből. = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1997. 2. sz. 5. p.

[11] MNL VaML Vas Megyei Levéltár térképeinek gyűjteménye. Törzsgyűjtemény T 593.

[12] Balogh Gyula: Az 1809. évi insurrectio és francia megszállás Vasmegyében. Szombathely, 1885. 20. p.

[13] MNL VaML Szombathely Kgy. jkv. 1814. 346. p.

[14] MNL VaML Vas Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. (továbbiakban: Vvm. Kgy. ir.) Visszahelyeztetések fasc. 9. no. 7.

[15] Uo.

[16] Uo.

[17] Uo.

Bajzik Zsolt


„Kámonyi kastély környékének Rajzolatja” elnevezésű helyszínrajz, 1814.
(MNL VaML Vvm. Kgy. ir. Visszahelyeztetések fasc. 9. no. 7.)


 Sematikus rajz a kámoni kastély környékéről
(MNL VaML Visszahelyeztetések fasc. 9. no. 7.)


Az egykori Lesvár csárda épülete
(Fotó: Bajzik Zsolt, 1998.)


A hajdani Lesvár csárda épületének bontása
(Fotó: Balogh Lajos, 2018.)


 
 
Copyright © 2010. Vas Megyei Levéltár. Minden jog fenntartva.