Egy 19. századi üzenet a legnagyobb magyartól
Magyar Nemzeti Levéltár Vas
Megyei Levéltára a Vidos család iratai között egy rövid, pár soros levelet őriz
a legnagyobb magyartól, Széchenyi Istvántól.[1]
A levél címzettje, Vidos
József 1805-ben született Kemenesmihályfán, evangélikus családban. A tehetséges
fiatalembert 1825-ben Vas vármegye másodjegyzőjévé választották, 1830-ban a
vármegye első aljegyzője, 1832-ben táblabírója, 1835-ben pedig főjegyzője lett,
majd 1838-ban Vas vármegye alispáni tisztét nyerte el.[2]
Ez utóbbi pozíciójának köszönhetően
került kapcsolatba vele a levél feladója, Széchenyi István, akivel a Rába és a
Marcal szabályozása ügyében folyt tárgyalások során ismerkedett meg. Többször előfordult,
hogy a legnagyobb magyar Vidos vendégeként időzött Szombathelyen. Amikor pedig
1841. június 26-án Széchenyi kezdeményezésére létrejött a Sopron–Vasi
Szederegylet – amely végső soron a hazai selyemhernyó-tenyésztést igyekezett meghonosítani –, az alelnöki tisztre
Vidos Józsefet kérték fel.[3] A gyorsan felfelé ívelő
politikai pálya azonban megakadt, ugyanis Vidos 1842-ben – tiltakozva az
adminisztrációs rendszer ellen – ünnepélyesen bejelentette, hogy nem vállal
több vármegyei közhivatalt.[4]
A Széchenyi Istvánnal meglévő,
szorosnak mondható személyes- és politikai kapcsolat is szerepet játszhatott
abban, hogy Vidost – nyilvános ígérete ellenére – 1847 októberében Vas vármegye
követévé választották. Nem lehet véletlen, hogy 1847 júliusában több napot együtt
töltöttek a Balatonnál, illetve az is figyelmet érdemel, hogy a vasi főispáni
helytartó, Zichy Félix is barátságot ápolt Széchenyivel. A vármegye Vidos Józsefet és társát, Szabó Miklóst mérsékelt
követutasítással küldte az országgyűlésbe.
Forrásunk 4 hónappal a választás
után, február 25-én, pár héttel a márciusi forradalom előtt kelt. Ebben az
időben Széchenyi kiemelten foglalkozott a közlekedés ügyével. 1848. február
1-jén jelent meg ismert munkája – amelynek eszmei alapját Kovács Lajos, Széchenyi
egyik közeli munkatársa vetette meg, – a „Javaslat a magyar közlekedési ügy
rendezésérül”[5] címmel. Ebben Széchenyi
egy 100 milliós kölcsön felvételét javasolta, amelynek kamatait és törlesztését
egy létrehozandó országos pénztárból fizetnék ki. A pénztárat az országgyűlés
felügyelné, míg a fejlesztéseket egy, az
országgyűlésnek felelős, a király által kinevezett személy irányítaná. Kossuth
ekkor a Fiume (ma: Rijeka, Horvátország)–Vukovár
vasút építését szorgalmazta, mondván, Vukovárig a Duna megfelelő közlekedési
lehetőséget biztosítana a személy- és áruforgalom számára. Széchenyi
javaslatában – mintegy kiénekelve a sajtot Kossuth és társai szájából – a
Pest–Fiume vonal mellett tört lándzsát.[6]
Széchenyi elképzelése, amennyiben
megvalósult volna, előnyösebb kondíciókat tartalmazott, mint Kossuthé, ugyanis
a „Javaslatban” szereplő négy fő vasútvonal mellé négy mellékvonalat is
tervezett, amelyek közül az egyik, a Sopron–Csepreg–Szombathely–Nagykanizsa
vonal érintette volna a vasi megyeszékhelyet is.[7]
A fenti tervekkel és
szervezkedéssel Széchenyi szándéka abban állt, hogy a radikalizálódó Kossuthot
– lehetőség szerint – elhatárolja az olyan ingadozó vagy mérsékelt beállítódású
képviselőktől, mint akik közé a vasi honatyákat, Szabó Miklóst és a levél
címzettjét, Vidos Józsefet is sorolhatjuk.
A találkozó – amely lehet, hogy a
levélben leírt módon létre sem jött – utólag voltaképpen nem is bír
jelentőséggel. Az 1848. március 15-én kitört forradalom ugyanis, elmosva a
reformkorban kialakult ellentéteket, egy időre közös táborba szólította
Kossuthot és Széchenyit, megkapva előbbi a pénzügyminiszteri-, utóbbi a
közmunka- és közlekedésügyi miniszteri posztot.
Kedves Barátom
Kérem, ha lehet keressen ma estve 6, vagy 7-tül kezdve fel,
vagy holnap a kerület előtt; igen szeretnék Önnel a „közlekedések” dolgában egy
kissé értekezni. Szabónak is írok egyúttal. Ne vegye rossz néven, hogy ezen
szabadsággal élek, de még beteg vagyok, és még is szeretnék hasznosan munkálni.
Isten áldja
Széchenyi Ist[ván]
Febr[uár] 25 1848. Pozsony[8]
Eredeti, Széchenyi István saját
kezű aláírásával.
Címzése: Tek[intetes] Vidos J[ózsef] vasi követ úrnak.
Széchenyi.
(Töredékes pecsétlenyomattal.)
[1] Magyar
Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára. A Vidos család levéltára, 2.
doboz. Vidos József levelezése, XXVII/1. A levél szöveghűen került közlésre.
[2] Tilcsik György: Vidos József
politikai pályája. (továbbiakban: Tilcsik, 1993a.) In: Előadások Vas megye
történetéről. Szerk. Tilcsik György. Szombathely, 1993. (továbbiakban: Tilcsik,
1993b.) 29. p. (Vas megyei levéltári füzetek; 6.)
[3] Bircher Erzsébet: Sopron–Vasi
Szederegylet. In: Tilcsik, 1993b. 103.
p.
[4] 1993a. 29. p.
[5] Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül. Pozsony,
1848. 134 p.
[6] Gergely András: Egy
gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban. A fiumei vasút. Bp., 1982. 127.
p. (Értekezések a történettudományok köréből; 98.)
[7] Tilcsik György: Szombathely
kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében.
Szombathely, 2009. 181. p. (Archivum Comitatus Castriferrei; 3.)
[8] Ma: Bratislava (Szlovákia).
Pál Ferenc
(Lelőhely:
MNL VaML A Vidos család levéltára. 2.
doboz. Vidos József levelezése, XXVII/1
