„Titeket
ölelvén maradok háládatos fiad”
Országgyűlési beszámoló 1844-ből
Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei
Levéltárának családi fondjai között találhatjuk a magyarcsesztvei Miske család
levéltárát. A család Erdélyből származik, nemességüket Alsófehér vármegyében hirdették
ki. A bárói rangot Mária Teréziától nyerték 1767. december 16-án, amelyet
később, 1843. szeptember 28-án megerősítettek.[1] Az intézményünkben őrzött iratok a família Alsófehér
és Küküllő vármegyére vonatkozó leveleit, szerződéseit, birtokjogi anyagait
tartalmazza. Az egyik levelet Miske Imre írta atyjának, Miske Józsefnek 1844.
június 23-án Pozsonyban, s az éppen folyó országgyűlés eseményeiről ad leírást.
A reformkori országgyűlések közül az
egyik utolsó az 1843. május 14-ére összehívott. A diétán talán a legtöbb fontos
reformkérdés tárgyalására sor került – mint pl. a nemesi adófizetés, a
vámrendszer átalakítása, új büntetőtörvénykönyv megalkotása –, azonban ezekből
csak nagyon kevésből alkottak jogszabályt.
A legszélesebb körben vitát kiváltó
tárgy a magyar nyelv hivatalossá tétele, amelyet végül az 1844. évi II.
törvénycikkben az uralkodó, V. Ferdinánd (1835–1848) szentesített.
A másik nagy horderejű téma a szabad
királyi városok rendezése. A 47 szabad királyi város, amelynek képviselői részt
vehettek az országgyűlésen, mindössze egy szavazati joggal bírt, viszont az
egyenkénti szavazás megadásával a vármegyék fölé kerekedtek volna. Végül a
városok 16 szavazatot kaptak.
A harmadik jelentős tényezőnek, a már
korábbi országgyűléseken felmerült, vegyes házasságok kérdésének megoldása bizonyult.
Az 1844. évi III. törvénycikk kimondta, hogy nemcsak a katolikus papok, hanem a
protestáns lelkészek előtt is lehet vegyes házasságot kötni.
A levél írója, Miske Imre 1820. május
18-án született. Apja Miske József erdélyi kancellár, államtanácsos, birodalmi
miniszter,[2] anyja Bethlen Jozefa.[3] A fiatalember fényes pályát futott be. Előbb a
bodajki uradalom birtokosaként Fejér vármegye tiszteletbeli főjegyzője, majd
1871 őszétől első alispánja,[4] 1875–1879-ig országgyűlési képviselő, 1879–1884
között Moson vármegye főispánja.[5]
Az éppen nagykorúvá lett ifjú báró
megfontoltan vetette bele magát a diéta működésébe. Híven beszámolt
édesapjának a június végén, a felsőtáblán tárgyalt pontokról és eredményekről.
1844. június 20-i, csütörtöki nappal indította a leírás, amikor a királyi városok
elrendezése tárgyában folyt a tanácskozást. A pénteki pontokat részletesen felemlítette: a
vegyes házasságokról és a válásról folyt a disputa.
A levélből felrajzolódnak a politikai
és a magánjellegű, baráti kötődések is. A bárót közeli viszony fűzte Szécsen
Antal grófhoz, akivel állítása szerint mindig azonos politikai véleményen van,
illetve Cziráky János grófhoz. Mindhárman az aulikus, konzervatív politikai
vonalat képviselték a főrendi táblán. Magánéletében is, például a felemlített szombati
vizitációinál, olyanokkal épített kapcsolatot, akik ezt a nézetet képviselték:
Nádasdy Ferenc váci püspök, illetve az erdélyi gubernátor, Teleki József.
Miske Imre első szárnypróbálgatásai
között lehetett az országgyűlésen való részvétel, amellyel megalapozta a
későbbi vármegyei működésében is a centralista elképzelésekhez hű irányvonalat.[6]
Jegyzetek
[1]
Kempelen
Béla: Magyar nemes családok 11.
köt. Bp., 1932. 470. p.
[2]
Magyar nemzetségi zsebkönyv. 1. rész. Főrangú családok. 1. köt. Bp.,
1888. (továbbiakban: MNZS, 1888.) 378. p.
[3]
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 9. köt. Bp., 1903.
8. hasáb.
[4]
Fejér vármegye alispánjainak éves jelentései, 1872–1890. Szerk.,
jegyz. ell. Erdős Ferenc. Székesfehérvár, 1998. (továbbiakban: Erdős, 1998.) 6.
p. (Fejér megyei történeti évkönyv; 24.)
[5]
MNZS, 1888. 378. p.
[6]
Erdős , 1998. 6. p.
Kovács Eszter Katalin
