Szombathely
mezőváros levéltárosa hivatali esküszövege 1823-ból
iss Mária, a
Vas Megyei Levéltár egykori igazgatója több mint 3 évtizeddel ezelőtt megjelent
tanulmányában elsődlegesen originális források alapján részletesen és behatóan feltárta
Szombathely város levéltára 1950 előtti történetét. E publikáció a 17. századi
előzményekig visszanyúlóan tárgyalja a mezőváros, majd rendezett tanácsú,
később rövid ideig törvényhatósági jogú város archívumának meglehetősen
viszontagságos históriáját, az iratanyag elhelyezését, gyakori költöztetését, az
iratok megőrzése érdekében tett intézkedéséket, az elvégzett rendezési és
selejtezési munkákat, miközben kitér annak tudományos célú felhasználására, és
külön fejezet szól a levéltár kezelését végző levéltárosok – egykorú
elnevezéssel „archivarius”-ok – személyéről és működéséről.[1]
Kiss Mária e közleményéből tudjuk, hogy
Szombathely mezőváros levéltárának felügyelete és rendben tartása már 17.
századtól kezdődően egy kisebb megszakítástól eltekintve egészen 1848-ig az
évente áprilisban megtartott tisztújító közgyűlésen megválasztott városi jegyző
– 1827-től főjegyző – vagy az aljegyző feladatkörébe tartozott. E rövid időszak
1824. április 29-től 1826. április 25-ig tartott. Szombathely 1824. április 29-én
lezajlott tisztújító közgyűlése ugyanis úgy ekkor határozott, hogy a városi
jegyző és a levéltáros funkcióját különválasztják, és az addig a jegyző tisztét
ellátó Persa Mihályt „archivarius”-sá és „registrator”-rá, azaz a város levéltárának
kezelőjévé és lajstromozójává nevezték ki.[2]
Persa Mihályt 1773. szeptember 20-án
keresztelték meg Szombathelyen. Édesanyja Németh Zsuzsanna, édesapja pedig
Persa István csapómester volt,[3]
akik 1770. február 4-én kötöttek házasságot, szintén Szombathelyen.[4]
Sajnos, nincsenek adatok arról, hogy Persa Mihály milyen iskolákba járt, az
azonban tény, hogy 1795-ban városi aljegyzője lett, és e tisztet 1816-ig
töltötte be, amikor is előrelépve a ranglétrán jegyzői megbízást kapott, közben
pedig 1804 és 1814 között a város külső-, 1814-től pedig belsőtanácsosába is beválasztották,[5]
mely utóbbi tény azt jelentette, hogy a települést irányító legszűkebb körhöz
tartozott.
1824. április 29-én kinevezésekor Persa
Mihály a levéltár már régóta esedékes rendezésére és az iratok gyors
megtalálását biztosító segédletek elkészítésére kapott megbízást. Miután ekkor
először lett önálló levéltárosa Szombathelynek, a többi tisztségviselőhöz
hasonlóan ő is esküt tett a tisztújító közgyűlésen, amely jelenlegi ismereteink
szerint a legkorábbi levéltárosi hivatali eskü a város történetében.
Szombathely város első önálló
levéltárosa 1824. április 29-én letette tehát az itt olvasható esküt, amelyet
valószínűleg az előző évben foglaltak írásba, legalábbis erről tanúskodik a valamennyi
szombathelyi tisztségviselő esküformuláját tartalmazó füzet borítóján olvasható
felirat.[6]
Persa Mihály megbízatásához híven, valószínűleg
hozzá is kezdett a város levéltárának rendezéséhez és a szükséges segédletek
elkészítéséhez, ám nem sokáig folytathatta e munkát, mivel előbb 1824
novemberében, majd pedig 1825. február 12-én ismét agyvérzést kapott,[7]
2 nappal később, 52 éves korában pedig elhunyt.[8]
A Persa második szélütésének napján megtartott városi tanácsülés – egyrészt
konstatálva, hogy a Persa várhatóan nem épül fel, másrész tekintettel arra,
hogy a levéltárban őrzött iratokra rendszeresen és folyamatosan szükség van – úgy
rendelkezett, hogy az „archivarius és registrator” teendőit Pletnics János
jegyző – aki utóbbi tisztségben 1824. április 29-én lépett Persa Mihály helyére[9]
– veszi át.[10]
Vélhetőleg ekkor Pletnics János is letette ugyanazt a levéltárosi esküt, amit
Persa korábban. Pletnicset 1825. április 25-én lezajlott tisztújításon még
megerősítették mindkét hivatalában,[11]
1826. április 25-én azonban bár már nem nevezték „arhivarius”-nak és „registartor”-nak,
ám a levéltár kezelése így is az ő feladata maradt,[12] ami
azt jelentette, hogy Szombathelyen ismét összekapcsolódott a városi jegyző és a
levéltáros funkciója. Az 1827. április 25-re összehívott tisztújításon a
jegyzői tisztséget főjegyzőire cserélték, és továbbra is Pletnics János főjegyző
felelt a levéltárért.[13]
Amint az alább olvasható, az eskü
szövege egyszerű, világos és tömör. Lényegere törően tartalmazza azokat a
legfontosabb szolgálati feladatokat és szabályokat, amelyeket Szombathely város
levéltárosának szem előtt kellett tartania munkája során, és elmondható, hogy
az abban foglalt előírások ma is ugyanúgy érvényesek, mint közel 2 évszázaddal ezelőtt.
Így ez az eskü főként szellemiségét és célszerűségét tekintve jó kiindulópontul
szolgálhatna a jelen levéltárosai számára kötelező eskünek is. Ám mégsem szolgál,
mivel Magyarországon 1990 óta a közlevéltárak munkatársai – valamilyen
ismeretlen és érthetetlen okból – eltérően azt megelőző időszaktól, nem tesznek
hivatali esküt.
Tilcsik György
Jegyzetek
[1]
Kiss Mária: Szombathely
város levéltára. In: Levéltári évkönyv, 1986. Szerk. Kiss Mária. Szombathely,
1986. 354-375. p. (Vas megye múltjából; 3.)
[2] Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei
Levéltára (továbbiakban: VaML) Szombathely város közönségének és tanácsának
irata (továbbiakban: Szvkt.) Közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyvek
(továbbiakban: Ktjkv.) 2/1824–1825.
[3] VaML Mikrofilmtár (továbbiakban:
Mft.) Szombathely, római katolikus (továbbiakban: r. k.) keresztelési
anyakönyv.
[4] VaML Mft. Szombathely, r. k.
házassági anyakönyv.
[5] VaML Szvkt. Ktjkv. 1795–1797. 24.,
218. p.; 1797–1799. 2., 214., 444. p.; 4/1800. 04. 25.; 3/1801. 04. 25.;
3/1802–1803.; 1803–1805. 3., 355., 357. p.; 1805–1806. 3., 5. p.; 1806–1807. 3.,
4. p.; 1807–1808. 4., 8. p., 1808-1810. 3., 5., 346., 349. p.; 1810–1812. 2.,
4., 295., 297. p.; 1812–1813. 2., 4. p.; 1813–1814. 2., 4., 249., 250. p.; 1814–1816.
259., 260. p.; 1816–1818. 2., 301-302. p.; 1818–1819. 121., 403., 404. p.;
1/1820-1821.; 2/1820-1821.; 2/1821-1822.; 1/1822-1823.; 3/1822-1823.;
1/1823-1824.; 2/1823-1824.; 1/1824-1825.; 2/1824-1825.
[6] VaML Szvkt. Acta Miscellanea
(továbbiakban: Am). IV. fasc. 72. nr. 4.
tt mondjuk el, hogy Hőgye István
1983-ban 150 darab, 1634 és 1849 közötti, Zemplén vármegyéből származó eskü –
közöttük a vármegyei levéltáros és a segédje 1826-ból származó esküinek –
szövegét adta közre, Gazdag István pedig 1985-ban 48 darab, 1838-ban írásba
foglalt, Debrecen városi esküt, közöttük a levéltárnokét publikálta. Lásd: Zemplén
vármegyei esküszövegek. Összeáll. Hőgye István. Miskolc, 1983. 92 p. (Borsod-Abaúj-Zemplén
megyei levéltári füzetek; 19.); Gazdag
István: Debreceni esküszövegek. In: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve.
12. Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1985. 175–187. p.
[7] VaML Szvkt. Ktjkv. 714/1824–1825.
[8] VaML Mft. Szombathely, r. k. katolikus
halotti anyakönyv.
[9] VaML Szvkt. Ktjkv. 3/1824–1825.
[10] VaML Szvkt. Ktjkv. 714/1824–1825.
[11] VaML Szvkt. Ktjkv. 4/1825–1826.
[12] VaML Szvkt. Ktjkv. 2/1826–1827.
[13] VaML Szvkt. Ktjkv. 2/1827–1828.
[14] A forrást nem betűhíven, hanem a
könnyebb olvashatóság érdekében a mai helyesírási gyakorlathoz közelítő
formában adjuk közre. Így a ma érvényes helyesírási szabályokat alkalmaztuk a
központozásnál, valamint a hosszú és a rövid ékezetek megválasztásánál. A
régies „ts” betűkapcsolat helyett „cs”-t írtunk, a szükségesnek látszó
kiegészítéseket pedig szögletes zárójelbe tettük.
