A magyar lótenyésztés
kezdetének emlékei a levéltárban
kisded Makkbul, ha nem
romlott, idővel termő Tölgyfa lessz, csak senki el ne gázolja.”[1]
– írta mottóként Széchenyi István (1791–1860) gróf az 1828-ban megjelent „Lovakrul”
című első könyvében. A „legnagyobb magyarnak” ugyanis nemcsak a reformkori
politikai működése volt kiemelkedő, hanem társadalmi munkája is. Elsőként vállalt
közösségi tevékenysége a magyar lótenyésztés felkarolására irányult.[2]
Az 1815. évi angliai
utazása során az egyik fontos feladatának a lótartás kultúrájának tanulmányozását
tekintette. Barátjával, Wesselényi Miklós (1796–1850) báróval együtt úgy
gondolta, hogy a magyar viszonyokon gazdasági, kereskedelmi szempontból, és a
mindennapi élet tekintetében egyaránt javítani kell, s ennek egyik lehetséges
útja a szakszerű lótenyésztés elindítása lenne. Első lépésként, angol mintára,
birtokán, Nagycenken nekiállt a magyar lóállomány nemesítésének, amelyhez
Angliából hozott kancákat és méneket. 1816-ban már lóversenyen is részt vett.
1820–1821-ben értekezést írt a lovakról, felvázolva a célt, hogy hazánkban a
külföldieknél olcsóbb és jobb állatállományt lehessen nevelni.[3] Széchenyi a lótenyésztés esetében
angol példából indult ki, ám nem a külföldi modell másolását irányozta elő.[4] 1826-ban létrehozta
Pozsonyban (ma: Bratislava, Szlovákia) a magyar lótenyésztő társulatot, amely
1827-től már Pesten működött. Az évente befizetett díjak és versenyek sikeressé
tették a társulást, amely később magyar állattenyésztő társasággá alakult át.[5] Az első magyarországi lóversenyt 1826.
április 9-én Pozsonyban rendezték meg, felsőbb hatósági engedély nélkül. A
következő év júniusában, bécsi mintára, már díjazással járó futamokat
tartottak. A verseny utáni bírálatok késztették Széchenyit könyve megírására, amelyben
egy se nem angol, se nem keleti példát követő lótenyésztésnek rakta le az
alapjait. Végső céljának hazánkban a leginkább hasznosítható lovak kitenyésztését
jelölte meg.[6] A hazai lóversenyeket a kezdetektől „egy
ideig óráig való választottság”, vagyis egy ideiglenes bizottság irányította. A
választmány 1827-ben „Meghívást” tett közzé, amelyben egy lótenyésztő egyesület
létrehozását indítványozták.[7] 1829. január 18-án újabb nyomtatványt
küldtek szét az országban, „Másodszori Meghivás a Magyar Országi Ló-tenyésztés
sikeres előmozdítására” címmel, amely Vas vármegyébe is eljutott. Ebben a
legfontosabb kérdéseket 7 pontba foglalták össze. A felhívást a Választottság
egyik tagja, Wesselényi Miklós jutatta el a címzetteknek. Kísérőlevélben
tájékoztatott a lótenyésztési társaság fennállásáról és működéséről, ugyanakkor
a szervezet számára kérte a vármegyei közösség támogatását, megállapítva, hogy „hol Egyetértés és közmunkásság, ott Erő,
ott Siker!”[8]
A levélhez mellékleték az 1829. évre összeállított, Széchenyi István nevével
fémjelzett „gyep-tárat”, amely a versenyzési napirendekről tájékoztatott és felsorolta
az ideiglenes igazgatóság tagjait is.[9] Wesselényi 1829. február
10-én keltezett küldeményét Vas vármegyében a március 16-i közgyűlésen
tárgyalták, ahol pozitív fogadtatásra talált: „annak következésében, hogy ezen igen hasznos intézetnek minéműsége a
megyebeli lakosoknak tudtára jöhessen az abban részt venni kívánók pedig a ki
tett üdöben Pesten megjelenhessenek, az a megyében szolgabíró urak által
közhíré tétetni rendeltetett.”[10] Hogy a Pestre összehívott
gyűlésen hányan jelenhettek meg vármegyénkből, arra vonatkozóan nem
rendelkezünk adatokkal. A magyar lótenyésztés alapjait azonban egész bizonyosan
ezen intézménnyel rakták le, hogy aztán a kiegyezést követően új babérokra törhessen:
gondoljunk csak Kincsem sikereire!
Jegyzetek
[1] Széchenyi István: Lovakrul. Pest,
1828. https://mek.oszk.hu/06900/06915/06915.htm (Megtekintve: 2020.
február 20.)
[2] Boross Mihály: Gróf Széchenyi
István életrajza. Pest, 1860. (továbbiakban: Boross, 1860.) 21. p.
[3] Dr. Viszota Gyula: Gróf Széchenyi
István és a magyarországi lóversenyek megalapítása. = Magyar
Gazdaságtörténeti Szemle, 1904. (továbbiakban: Viszota, 1904.) 1-16.
p.
[4] Dr. Ács Tibor: Széchenyi hadügyi
reflexiói és honvédelmi reformeszméi. = Honvédségi Szemle, 1991. 2. sz. 69.
p.
[5] Boross, 1860. 21. p.
[6] Viszota, 1904. 20-23. p.
[7] Viszota, 1904. 21-23. p.
[8] Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei
Levéltára (továbbiakban: MNL VaML) Vas vármegye nemesi közgyűlésének
iratai (továbbiakban: Vvm. közgy. ir.) Köz- és kisgyűlési iratok. 522/1829.
