A levéltárról
Kutatószolgálat
Ügyfélszolgálat
„LEVELEK A MÚLTBÓL”
Levelek a múltból - 2018
Levelek a múltból - 2019
Levelek a múltból - 2020
Segédletek
Kiadványok
Rendezvények
Kutatótábor / Raziskovalni tabor
E-documenta Pannonica

Levelek a múltból (2020. február)

   .

A magyar lótenyésztés kezdetének emlékei a levéltárban



kisded Makkbul, ha nem romlott, idővel termő Tölgyfa lessz, csak senki el ne gázolja.”[1] – írta mottóként Széchenyi István (1791–1860) gróf az 1828-ban megjelent „Lovakrul” című első könyvében. A „legnagyobb magyarnak” ugyanis nemcsak a reformkori politikai működése volt kiemelkedő, hanem társadalmi munkája is. Elsőként vállalt közösségi tevékenysége a magyar lótenyésztés felkarolására irányult.[2]

Az 1815. évi angliai utazása során az egyik fontos feladatának a lótartás kultúrájának tanulmányozását tekintette. Barátjával, Wesselényi Miklós (1796–1850) báróval együtt úgy gondolta, hogy a magyar viszonyokon gazdasági, kereskedelmi szempontból, és a mindennapi élet tekintetében egyaránt javítani kell, s ennek egyik lehetséges útja a szakszerű lótenyésztés elindítása lenne. Első lépésként, angol mintára, birtokán, Nagycenken nekiállt a magyar lóállomány nemesítésének, amelyhez Angliából hozott kancákat és méneket. 1816-ban már lóversenyen is részt vett. 1820–1821-ben értekezést írt a lovakról, felvázolva a célt, hogy hazánkban a külföldieknél olcsóbb és jobb állatállományt lehessen nevelni.[3] Széchenyi a lótenyésztés esetében angol példából indult ki, ám nem a külföldi modell másolását irányozta elő.[4] 1826-ban létrehozta Pozsonyban (ma: Bratislava, Szlovákia) a magyar lótenyésztő társulatot, amely 1827-től már Pesten működött. Az évente befizetett díjak és versenyek sikeressé tették a társulást, amely később magyar állattenyésztő társasággá alakult át.[5]
   Az első magyarországi lóversenyt 1826. április 9-én Pozsonyban rendezték meg, felsőbb hatósági engedély nélkül. A következő év júniusában, bécsi mintára, már díjazással járó futamokat tartottak. A verseny utáni bírálatok késztették Széchenyit könyve megírására, amelyben egy se nem angol, se nem keleti példát követő lótenyésztésnek rakta le az alapjait. Végső céljának hazánkban a leginkább hasznosítható lovak kitenyésztését jelölte meg.[6]
   A hazai lóversenyeket a kezdetektől „egy ideig óráig való választottság”, vagyis egy ideiglenes bizottság irányította. A választmány 1827-ben „Meghívást” tett közzé, amelyben egy lótenyésztő egyesület létrehozását indítványozták.[7] 1829. január 18-án újabb nyomtatványt küldtek szét az országban, „Másodszori Meghivás a Magyar Országi Ló-tenyésztés sikeres előmozdítására” címmel, amely Vas vármegyébe is eljutott. Ebben a legfontosabb kérdéseket 7 pontba foglalták össze. A felhívást a Választottság egyik tagja, Wesselényi Miklós jutatta el a címzetteknek. Kísérőlevélben tájékoztatott a lótenyésztési társaság fennállásáról és működéséről, ugyanakkor a szervezet számára kérte a vármegyei közösség támogatását, megállapítva, hogy „hol Egyetértés és közmunkásság, ott Erő, ott Siker!”[8] A levélhez mellékleték az 1829. évre összeállított, Széchenyi István nevével fémjelzett „gyep-tárat”, amely a versenyzési napirendekről tájékoztatott és felsorolta az ideiglenes igazgatóság tagjait is.[9] Wesselényi 1829. február 10-én keltezett küldeményét Vas vármegyében a március 16-i közgyűlésen tárgyalták, ahol pozitív fogadtatásra talált: „annak következésében, hogy ezen igen hasznos intézetnek minéműsége a megyebeli lakosoknak tudtára jöhessen az abban részt venni kívánók pedig a ki tett üdöben Pesten megjelenhessenek, az a megyében szolgabíró urak által közhíré tétetni rendeltetett.”[10] Hogy a Pestre összehívott gyűlésen hányan jelenhettek meg vármegyénkből, arra vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal. A magyar lótenyésztés alapjait azonban egész bizonyosan ezen intézménnyel rakták le, hogy aztán a kiegyezést követően új babérokra törhessen: gondoljunk csak Kincsem sikereire!

Jegyzetek

[1] Széchenyi István: Lovakrul. Pest, 1828. https://mek.oszk.hu/06900/06915/06915.htm (Megtekintve: 2020. február 20.)

[2] Boross Mihály: Gróf Széchenyi István életrajza. Pest, 1860. (továbbiakban: Boross, 1860.) 21. p.

[3] Dr. Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István és a magyarországi lóversenyek megalapítása. = Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1904. (továbbiakban: Viszota, 1904.) 1-16. p.

[4] Dr. Ács Tibor: Széchenyi hadügyi reflexiói és honvédelmi reformeszméi. = Honvédségi Szemle, 1991. 2. sz. 69. p.

[5] Boross, 1860. 21. p.

[6] Viszota, 1904. 20-23. p.

[7] Viszota, 1904. 21-23. p.

[8] Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára (továbbiakban: MNL VaML) Vas vármegye nemesi közgyűlésének iratai (továbbiakban: Vvm. közgy. ir.) Köz- és kisgyűlési iratok. 522/1829.

[9] Uo.

[10] MNL VaML Vvm. közgy. ir. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek. 522/1829.

Kovács Eszter Katalin


Másodszori Meghivás a’ Magyar Országi Ló-tenyésztés sikeresebb előmozdítására
(MNL VaML Vvm kgy. ir. Köz- és kisgyűlési iratok. 522/1829. 1. p.)


Báró Wesselényi Miklós felhívása Vas vármegyéhez
(MNL VaML Vvm kgy. ir. Köz- és kisgyűlési iratok. 522/1829.)


1829-re tudnivaló gyep-tár
(MNL VaML Vvm kgy. ir. Köz- és kisgyűlési iratok. 522/1829.)

 


 
 
Copyright © 2010. Vas Megyei Levéltár. Minden jog fenntartva.