régi Szombathely déli határvidékén terül el Szőkefölde,
amely az Árpád-kor óta híres malmairól. Az egyiket Szőke molna néven a vasvári
vár udvarnokai birtokolták már 1276 előtt. Azt is tudjuk, hogy finomlisztet őröltek
benne.[1] Széchényi György püspök 1666. októberében zálogba vette
Káldy Ferenctől a szőkeföldi birtokkomplexumot.[2] Ez alkalommal készült leltár
az ingatlanról és a hozzá tartozó vagyontárgyakról.[3] Az összeírást 1667. március 11-én Kondoray Tamás prépost és
Szalaics Tamás kanonok Káldy Ferenc castellum formára épített nemesi kúriájánál
("in et ad") készítette. Aprólékos részletességgel mentek végig az egész területen,
figyelmüket semmi nem kerülte el, ahogy illik. A leltárak forrásértékét – akár hagyatéki
vagy végrendeleti, akár adásvételi vagy bűnügyben készültek – a történészek
nagyra becsülik, hiszen a régi korok anyagi civilizációjának megismeréséhez
megannyi kis adalékkal szolgálnak. Az itt írtak alapján részletgazdag kép tárul
szemünk elé; hogyan is nézett ki egy átlagos malom a 17. század második
felében. Mivel magyarul íródott, laikusok is érzékelhetik az összeírók
nyelvezetét, leírásait. Akkoriban a latin számított hivatalos nyelvnek, és hogy
a formai szabályokat betartsák, a fontosabb jogi szakkifejezések valóban
latinul szerepelnek a szövegben, a tartalmi rész azonban magyarul került a
jegyzőkönyvbe. Megjegyzendő, hogy az összeírás fogalmazványa is fennmaradt
(ennek képeit közöljük most), érdekes módon későbbi (1667. májusi) dátummal,
amely utal a korábbi állapotra.[4] A két szöveg első látásra nagyfokú egyezést
mutat. Hogy miért kellett újra felvenni a leltárt, azt esetleg további
kutatások tisztázhatják. Biztos, hogy a szombathelyi polgároknak nem volt
ínyére ez a jogügylet, ugyanis nagyon rossz viszonyban voltak földesurukkal, a
püspökkel. A városi tanács meg is tiltotta a polgároknak, hogy a két szőkeföldi
malmot használják.[5] Hiába a viszonylag bőséges forrásadottság, a malmok
azonosításában bizony maradtak még nehezen értelmezhető pontok. Horváth T.
Antal például éppen fordítva azonosítja őket, de nem tudjuk milyen érvekre
alapozza okfejtését, ugyanis a leltár mindkét szövegváltozatában egyértelműen a
fölső malmot nevezik kis malomnak.[6] A Szőkefölde malmai megérték a 20. századot. A Négyes malom
1923 után még néhány évig más funkcióval – zsinór- és paszományárugyárrá
alakították át – hasznosította a vízienergiát. A Práter malmát 1930. körül
bontották le. Terveink közt szerepel a két malom újkori történetének
alaposabb vizsgálata.
Jegyzetek
[1] Nem pedig zsemlével adóztak. A zsemle – kis péksütemény
– létezett a középkorban is, de ennek az 1309-ben kelt oklevélnek a szövegezése
mindenképpen a lisztről szól ("simulam molare" szó szerint
"zsemlyét őrölni"!?). Helyesebben járunk el, ha 'similam"-ként
olvassuk és "finomliszt"-nek oldjuk fel a rövidített szót. Horváth
Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIII. században. Szombathely 1993. Acta
Savariensia 8. (Horváth) 186. pag.
[2] Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára (továbbiakban: MNL VaML) Vasvári Káptalan hiteleshelyi
levéltára (Kápt. lev.) Jegyzőkönyvek 1666. Nr. 109. (166-169. pag.) 1666.
október 29.
[3] MNL VaML Kápt. Lev. Jegyzőkönyvek. 1667. Nr. 105. 94-97. pag.
1667. március 11.
[4] MNL VaML Kápt. Lev. Minutae inexpeditae. 1667. Nr. 32. május 20.
[5] Horváth 186. pag.
[6] "Fölső malom alias Beyczy malom vagy kis
malom". Ezzel szemben Horváth 186. pag.
